2009. augusztus 8., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 113. (786.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kulcslyuk
"Meguntam magyarázkodni, vettem egy pecabotot"

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket...

A Kulcslyuk mai vendége dr. Potyish Lajos, az Ungvári Nemzeti Egyetem zoológiai tanszékének docense.

– Van olyan állat, amelyiktől fél?

– A patkánnyal szemben vannak rossz érzéseim, libabőrös leszek a látványától.

– Csípte, szúrta vagy marta már meg valamelyik állat?

– Mivel ornitológus vagyok, madár már csípett meg.

– Annak idején miért döntött a biológia mellett?

– Gyerekkoromban szinte kizárólag a természetről, az állat- és növényvilágról szóló könyveket olvastam, és már akkor elhatároztam, hogy biológus leszek. Mikor pályaválasztásra került sor, szinte mindenki természetesnek vette, hogy én is orvos leszek, mint az édesapám. A család meg is döbbent, nem nagyon tetszett nekik, amikor bejelentettem, hogy más pályát választok. Végül beletörődtek. 1986-ban diplomáztam.

– Nem bánta meg?

– Nem, de az tény, hogy Kárpátalján egy biológusnak a tanári munkán kívül nem sok lehetősége van. A pedagógusi fizetésből pedig elég nehéz egy családot eltartani. Nem is akartam az lenni. Végzős diákként a tanszékvezető laboránsi állást ajánlott, majd kutatómunkába kezdtem. Idővel megvédtem a doktori disszertációmat, és végül mégis tanítok, és könyveket is írtam.

– Biológus, ökológus, zoológus, ornitológus és mindeközben vadász is. Nem ellentmondásos ez a helyzet?

– Sajnos, az emberekben él az a téves nézet, hogy ezek összeegyeztethetetlen dolgok. Azt azonban kevesen tudják, hogy az Amerikai Egyesült Államokban lévő Yellowstone Nemzeti Parkot 1886-ban vadászok alapították. Pontosan azzal a céllal, hogy az állatok számára biztosítsanak egy területet, ahol nem vadásznak rájuk, nyugodtan szaporodhatnak. Tehát nincs abban semmi különös, hogy egy természetvédő, állatbarát vadászni is jár. Másik érdekesség, hogy az ornitológiai munkámhoz szükséges adatokat nem is tudtam volna összegyűjteni, ha nem vagyok vadász, nem látom, mikor, merre, milyen fajok repülnek.

– A szabadidejét is a természetjárásra szánja?

– Inkább horgászni megyek. Ennek is érdekes története van. A madarak megfigyelése közben gyakran meggyűlt a bajom a határőrökkel, rendőrökkel. Ugyanis távcsővel szemlélem a környéket, közben jegyzetelek, és ezt – elsősorban a határ menti területeken – más irányú érdeklődésnek vélik. Meguntam magyarázkodni, vettem egy pecabotot. Csatorna, kanális vagy patak szinte mindenütt van, bedobom a horgot, ülök, és közben figyelem a madarakat. Igaz, gyakran furcsán néznek rám, és sajnálkozva világosítanak fel, hogy bizony ott nincs egy fia hal sem. Erre csak annyit válaszolok: és ha mégis?

– A madarakat tollukról biztosan, de hangjukról is felismeri?

– A Kárpátalján őshonosokat igen.

– Utánozni is tudja azokat?

– Azt már nem. Felveszem magnóra, és azzal csalogatom oda a többit.

– Tudtommal van még egy tisztsége: a vadászkutya-tenyésztők megyei szövetségének elnöke.

– A társaság 2003-ban alakult és 2005-től vagyok a vezetője.

– Saját ebe is van?

– Három is: drótszőrű német vizsla, simaszőrű és drótszőrű tacskó.

– Ennyi megbízatást és feladatkört elég nehéz összeegyeztetni, és sok időt igényel. Mit szól mindehhez a család?

– Ez csak látszólag sokrétű tevékenység. Igazából valamennyi szorosan összefügg egymással, és egy irányba összpontosul. Ha az ember be tudja osztani az idejét, akkor nincs gond. Mivel a feleségem is biológus – egy évfolyamon és csoportban tanultunk –, így jól ismer, és a szakmámból eredő elfoglaltságokat természetesnek veszi. A fiam most felvételizett az egyetemre.

– Ő is biológus lesz?

– Nem, és az igazat megvallva, nem is bánom.

– Sok vicc kering a vadászokról. Mi erről a véleménye?

– Lehet, hogy hihetetlennek tűnik, de az anekdoták többségét maguk a vadászok találják ki. Az sem titok, hogy mindegyiknek van némi valóságtartalma.

– Szigorú tanár?

– Inkább következetes. Már az első találkozásunkkor figyelmeztetem a diákjaimat, mire számíthatnak, milyen elvárásaim vannak velük szemben. Nem szeretek többször elismételni valamit, de amit egyszer megmondtam, ahhoz tartom is magam, s ezt a tanítványaimnak nem szabad elfelejteniük.

– Mi hozza ki a sodrából?

– Amikor úgy beszélgetnek egymással az emberek, hogy igazából nem is hallják, mit mond a másik.

– Mire a legbüszkébb?

– Inkább azt mondanám, hogy sikerült néhány olyan dolgot létrehoznom, mely jó érzéssel tölt el. Így például több olyan könyvet írtam, melyekről kiderült, hogy az adott témában eddig hasonló nem készült. Mindig vannak újabb és újabb céljaim, aminek az eléréséért küzdök.

– Hová utazna, mivel foglalkozna a legszívesebben?

– Számomra a legnagyobb élmény lenne, ha eljuthatnék Afrikába, a vándormadarak telelőhelyére. Emberi ésszel fel sem fogható, milyen távolságot tesznek meg odáig ezek a teremtmények, és közben mennyi mindent látnak, milyen gyönyörű tájakon repülnek keresztül!

Varga Márta

Kedvencek:

Étel: a valódi brinza

Ital: nincs

Állat: kutya

Növény: rózsa

Könyv: Gerald Durrell művei

Zene: a 80-as, 90-es évek könnyűzenéje

Hobbi: a munkája

Erényének tartott tulajdonsága: más jobban tudja

Negatív vonása: halogatás

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó