2009. augusztus 6., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 111-112. (784-785.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A józan iparosoktól a Túrháti Juventusig

Három a magyar igazság, negyedik a ráadás – tartja a mondás. Ennek fényében pedig természetes, hogy egy olyan hagyománytisztelő közösség, mint a nagypaládi és fertősalmási sportbarátok, igyekeztek betartani a népi regulát és immár negyedszer rendezték meg a Nagypalád–Fertősalmás sportnapot.

Az évekkel ezelőtt Micza Géza-emléktornaként rajtoló rendezvény – a Túrhát egykori kiváló kapusának és sportszervezőjének emlékére indult el ez a kezdeményezés – mára valóságos népünnepéllyé vált. Vasárnap pedig még a tavalyinál is többen voltak kíváncsiak arra, hogy Bíró Vencel, Szabó Ambrus, no és persze Nagy Ferenc, a helyi fociklub elnöke, mint helyi szervezők, mivel is lepik meg a sportbarátokat. Ami azt illeti, különösebb "zsákbamacskára" azért senki sem számított, hiszen az már köztudott, hogy ha a túrháti rendezvények elkötelezett sportmotorjai ringbe lépnek, ott zajlik az élet. Így volt ez az idén is, és már a reggeli órákban megkezdődtek a küzdelmek a két település focistapalántái között.

A gyerekek lelkes, "fagyira menő" mérkőzéseit követően pedig Oleg Ljubimov, a Nagyszőlősi Járási Tanács elnöke kért szót. Elismeréssel szólt a települések lakóinak hagyománytisztelő és dolgos mindennapjairól. A sportnap jó hangulata mellé elsősorban gazdasági fejlődést és járható utakat kívánva nyitotta meg a IV. Nagypalád–Fertősalmás sportnapot.

Kőszeghy Elemér, lapunk főszerkesztője a helyi magyarság megmaradásának zálogaként aposztrofálta a rendezvényt, hiszen ma már elmondhatjuk, hogy öt esztendővel ezelőtt hagyomány született a nagypaládi focipályán. Az efféle, szemünk láttára született hagyományok pedig rendkívüli fontossággal bírnak, hiszen valamilyen szinten a közösség élni akarását bizonyítják. Kőszeghy Elemér ezt követően az UMDSZ alelnökeként sportfelszerelésekből álló ajándékcsomagot nyújtott át a helyi futballcsapatnak, majd kezdetüket vették a felnőtt meccsek.

A mérkőzések jó hangulatát már a csapatok megnevezései is sejtették, hiszen a helyi közösségek meglehetősen vicces elnevezésű kompániákkal neveztek a kispályás labdarúgótornára. A csak tiszta vizet (no meg egy egész kevés vodkát) fogyasztó Józan Iparosok, az ellenfeleket előszeretettel "leápoló" Doki Bár, a mélységes önkritikával győzelemre 13 esztendő múlva aspiráló B13, a Túr örvényeitől (és némi szilvóriumtól) hajtott Dinamók, az érces torkú szurkológárdával rendelkező Kakasok, a sörhabbal bőkezűen bánó VIBSZ Söröző mellett a Túrháti Juventus és persze a két település határőr-laktanyáinak katonái is neveztek a megmérettetésre. A "bulimeccsek" mellett persze a járási bajnokságban játszó nagypaládi focicsapat is pályára lépett, nem is akárhogyan, hiszen a meghívott nevetleni és tiszabökényi kompániákat simán legyőzték. A mérkőzések során a nagypaládi Józan Iparosok játékosa, Kulcsár László nyerte el a gólkirályi címet, ezzel pedig mind a Nagypalád FC-t, mind "kiscsapatát" tornagyőzelemhez juttatta. Ekkor már sejteni lehetett, hogy az antialkoholista vállalkozók, vagyis a Józan Iparosok komolyan veszik a megmérettetéseket, hiszen a foci mellett kötélhúzásban is elvitték a pálmát, legyőzve a határőrök csapatát. Az pedig csak hab volt a söröskriglin, hogy a rönkemelés versenyszámában is egy "iparos" iparkodott leginkább. Kis István 50-szer emelte feje fölé a 30 kilós tölgyfarönköt. Említést érdemel, hogy ez utóbbi versenyszámban a 69 esztendős Erőss Sándor is ringbe szállt. Sanyi bácsi pedig nevéhez méltóan szerepelve megmutatta, hogy "öregember nem vénember", hiszen kereken hússzor nyomta ki az ominózus tölgyfarönköt.

Matúz István

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó