2009. augusztus 6., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 111-112. (784-785.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A lelki betegségtől a vuduhalálig

Késő éjszaka egy kis alabamai temetőben Vance Vanders és egy vuduvarázslóként számontartott helyi kuruzsló szállt vitába egymással, ami odáig fajult, hogy a varázsló végül egy kellemetlen szagú folyadékkal teli üveget himbált meg a másik arca előtt és megátkozta: "Meg fogsz halni, és senki nem tud megmenteni!". Vanders hamarosan valóban ágynak esett és egészsége fokozatos romlásnak indult. Néhány hét alatt annyira legyengült, hogy a helyi kórházba kellett szállítani. Az orvosok képtelenek voltak lassítani állapotának romlását, vagy bármilyen magyarázatot találni a tüneteire, egészen addig, amíg Vanders felesége el nem mesélte a rontás történetét az egyik doktornak, Drayton Dohertynek.

Az alaposan átgondolta a hallottakat, majd másnap reggel behívta Vanders családját a kórházba. Elmondta nekik, hogy előző éjjel kicsalta a kuruzslót a temetőbe, ahol egy fának nyomta, és egészen addig fojtogatta, míg el nem árulta az átok működését. Mint kiderült, vudu-varázsló gyíktojásokat juttatott Vanders hasába, amik idővel kikeltek a testében. Egy hüllő életben maradt és belülről elkezdte enni Vanderst.

Doherty ezután egy erőteljes hánytatót adott be a szerencsétlen embernek, melynek eredményeként néhány perccel később a férfi sugárban hányni kezdett, s szinte észrevétlenül kicsusszant a gyomortartalomból egy zöld gyík is. Doherty azonban tudta, mit keres, így diadalittasan emelte fel a hüllőt. "Nézd mi jött ki belőled, Vance. A vuduátkot ezennel feloldottam" – kiáltotta az orvos teátrálisan. Vanders némán rogyott vissza az ágyra, mély álomba merülve. Másnap tiszta elmével és farkaséhesen ébredt. Gyorsan visszanyerte az erejét, egy hét múlva kiengedték a kórházból.

A fenti történet nem kevesebb mint 80 esztendős, és négy orvosszakértő is megerősítette. A legnagyobb csodának azt tartják, hogy Vanders mindezt túlélte. Számos esetet dokumentáltak világszerte, melyekben belehaltak az átokba.

Sokan úgy vélik, hogy napjainkban ezek az esetek egyre ritkábbak, és legfeljebb elszigetelt törzseknél fordul elő. Clifton Meador, a nashville-i Vanderbilt Orvosi Egyetem kutatója azonban azt állítja, hogy az átkok, ha más formában is, de tovább élnek a modern társadalomban. Példaként Sam Shoeman esetét említi, akinél végső stádiumú májrákot diagnosztizáltak az 1970-es években. Orvosai szerint csak hónapjai voltak hátra. Shoeman meg is halt az adott időkeretben. Az igazi meglepetés ezután következett, a boncolás ugyanis arról tanúskodott, hogy az orvosok tévedtek. Csupán egy parányi daganatot találtak, ami egyáltalán nem terjedt. "Nem a rák végzett vele, hanem a hit, hogy bele fog halni a rákba" – mondta Meador. – Ha mindenki haldoklóként kezel, akkor abba beleéljük magunkat és minden egyes pillanatunk a haldoklásról szól."

A nocebo kifejezés, (latinul "ártani fogok") csak az 1960-as években bukkant fel. Magát a jelenséget jóval kevésbé tanulmányozták, mint a placebót, ami főként az emberek beteggé tételére irányuló tanulmányok etikai aggályainak tudható be. A rendelkezésre álló ismeretek alapján azonban a nocebo hatásai igen mélyrehatóak lehetnek. "A vuduhalál, amennyiben létezik, a nocebo-jelenség egy szélsőséges formáját testesíti meg" – mondta Robert Hahn, az Egyesült Államok atlantai járványügyi és megelőzési központjának antropológusa.

Egy 15 kísérletet felölelő tanulmánysorozat, melyben több ezer betegnek írtak fel bétablokkolókat vagy éppen placebotablettákat, azt bizonyította, hogy mindkét csoportnál számottevő mellékhatásokat tapasztaltak, köztük fáradtságot, depressziós tüneteket és szexuális zavarokat. A kísérletekben részt vevőket természetesen tájékoztatták a lehetséges mellékhatásokról. Meglepetésre azonban nemcsak a gyógyszert tesztelő csoportból, de a kontrollcsoportból is sokakat kellett kivonni a mellékhatások miatt, amik esetenként életveszélyesek is lehetnek. A hit és a kilátások nem csupán tudatos, logikus jelenségek, vannak fizikai következményeik is, állítja Hahn.

A tudós szerint a nocebohatás a hagyományos gyógyászati gyakorlatban is megjelenik. A kemoterápián átesők körülbelül 60 százaléka már a kezelés előtt rosszul érzi magát. Időnként a kezelés puszta gondolata vagy az orvos hangja elég ehhez. Az "előzetes émelygés" részben a körülményeknek tudható be, amikor a betegek tudat alatt összekapcsolják élményeiket a hányingerrel, és részben a kilátásoknak, a várakozásnak köszönhető.

Ami figyelemre méltó, hogy a nocebohatás akár ragályos is lehet. Évszázadok óta léteznek olyan esetek, ahol a tünetek minden azonosítható ok nélkül terjednek embercsoportoknál. Ezt a jelenséget tömegpszichogén betegségként, vagy egyszerűen csak fiziológiás tömeghisztériaként ismerjük.

Az még nem tisztázott, hogy kik hajlamosak a negatív hatásokra. Egy egyén optimizmusa vagy pesszimizmusa meghatározó lehet, azonban nincsenek következetes személyiségjegyek. Mindkét nem áldozatává válhat a tömeghisztériának, bár az eddigi vizsgálatok szerint a nőknél több tünet alakul ki, mint a férfiaknál.

A nocebohatás valódisága mellett szóló bizonyítékok ellenére napjainkban elég nehéz elfogadni, hogy az emberek hite ölni is képes. Ma már az emberek többsége csak nevetne azon, ha egy fura öltözetű ember elé állna, csontokkal hadonászna, és azt mondaná, hogy meg fogsz halni. Talán amikor részletesen feltárják a vuduhalál biomedikai alapjait, akkor könnyebben elfogadja az emberiség ennek valóságosságát – és onnantól bárkit a hatása alá vonhat, állítják a szakemberek.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó