2009. augusztus 6., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 111-112. (784-785.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
"A szomszéd nője mindig zöldebb"

A Walter Matthau, Jack Lemmon és Ann-Margret főszereplésével 1993-ban készült amerikai filmvígjáték az emberi természet visszásságai mellett arra az egyszerű igazságra világít rá, hogy a versenyszellem olyan dolgokra is rányitja a szemet, amit eddig észre sem vettünk (pedig itt volt az orrunk előtt), de amikor már valakinek kell, akkor nekünk is elengedhetetlenül szükségünk van rá.

Valahogy így van ez napjainkban is, amikor minden gesztusnak, cselekedetnek megvan az értelme, amikor a legkisebb segítségnyújtás értékét is ropogós bankókban taksálják... Amikor végigolvassák jelen írásomat, rájönnek, hogy az esetek nagy részében igen kemény anyagi érdekek motiválják mindazokat, akik mondandójukat sokszor politikai köntösbe burkolják.

Az események valamikor 2008 őszén kezdődtek, amikor az ukrán–magyar kisebbségi vegyes bizottság ajánlásainak megfelelően az Ungvári Nemzeti Egyetem bázisán megalakult a Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kar. Természetesen – ilyen-olyan okokból – sokan szerették volna megakadályozni létrejöttét. Egynéhányan saját egyéni érdekeik csorbítását látták létrejöttében, mások anyagi motivációkból próbáltak meg keresztbetenni.

Az elmúlt esztendő bebizonyította, hogy nem légvárat építettünk, hiszen összesített eredményeik alapján a kar diákjai megállták helyüket az államvizsgákon és az első kibocsátás – a magyar nyelv és irodalom szakosok mellett a magyar történelem és európai integrációs szak diákjai is – kézhez kaphatta a baccalaureusi diplomát (többségük az Ungvári Nemzeti Egyetemen folytatja tanulmányait, természetesen állami ösztöndíjjal).

Az idei felvételi "verseny" sokban különbözött az előzőektől. Mindenki (még a korábban érettségizettek is) a felvételi tantárgyakból tett teszteredmények alapján nyújthatta be felvételi kérelmét ... akár 16 szakra. Valószínűleg maga az oktatási minisztérium sem gondolta végig, mekkora gondokat zúdít az egyetemek nyakába, amelyek így valószínűleg augusztus közepéig sem fogják végérvényesen tudni, kik is a leendő diákjaik. Éppen ezért, kedves felvételizők, akik első nekifutásra nem kerültek be, ne keseredjenek el, mert könnyen előfordulhat, hogy diákok lesznek, mi több, akár az állami ösztöndíjasok között találhatják magukat.

Apropó, ösztöndíjak... Bár nem jelentős összegről van szó, az állami ösztöndíjas helyek "kincset" érnek, mivel a diák mentesül a tandíj befizetése alól, ami évi 3500–10 000 hrivnya között is mozoghat. Ha még hozzávesszük a kollégiumi elhelyezést és az ösztöndíjat, már jelentős összeggel tehermentesíti a családi költségvetést.

Éppen ezért sokan némi furfanghoz is folyamodtak, mivel a felvételi szabályzat diák és diák között nem tesz egyenlőségjelet (akárcsak Orwell híres Állatfarmjában), itt is vannak egyenlőbbek. Maga a felvételi pályázat során beszámítható a rokkantság, a családi állapot, a lakóhely (hegyvidéki, falusi környezet) és még sok minden.

Valószínűleg az idei esztendő kiugró eredményt produkál a kiadott rokkantsági igazolások számát tekintve.

S ha már nincs elegendő ösztöndíjas hely a saját szakokon, karokon, képbe jön "a szomszéd nője mindig zöldebb" effektus, azaz olyanok is benyújtották jelentkezésüket a Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Karra, akik történetesen nem beszélnek magyarul. Hiába magyarázták nekik a felvételi bizottságnál, hogy a kar nevében a MAGYAR szócska arra utal, hogy itt az oktatás nagyobbik része magyar nyelven folyik, a diákok (valakik sugallatára) úgy gondolták, hogy valahogy csak "kiböjtölik" az első félévet, s majd ösztöndíjas helyeikkel együtt átjelentkeznek egy másik karra. Igaz, közben azért ejtettek néhány formai hibát is, mivel az egyetemi felvételi szabályzat előírja, hogy szakonként (esetünkben ez a történelem volt) csak egy helyre lehetett felvételizni.

De lássuk, hogyan is zárta munkáját a Magyar Tannyelvű Humán-és Természettudományi Kar felvételi bizottsága? A magyar történelem és európai integrációs szakra (18 hely) 62, a matematika szakra (9 hely) 44, a fizika szakra (9 hely) 30, a magyar nyelv és irodalom szakra (14 hely) 21 jelentkező nyújtotta be okmányait.

Ezek az adatok világosan mutatják, hogy a magyar kar presztízse az utóbbi esztendő során jelentősen felértékelődött.

De térjünk vissza a felvételizésre: július közepén egyre több ukrán iskolát végzett diák nyújtotta be felvételi kérelmét a magyar történelem szakra a már fentebb említett motivációkból kiindulva... meg hát abból, hogy országunkban minden állampolgár egyenlő, és nemzetiségi alapon senkit sem lehet megkülönböztetni.

Ezzel mélységesen egyet is értek, csupán az a probléma, hogy ezeket az ösztöndíjas helyeket a magyar középiskolák végzősei számára az oktatási minisztérium PÓTLÓLAGOSAN állapította meg, azaz nem valakinek a rovására. Időközben az állami ösztöndíjas helyek számát csökkentette ugyan a szaktárca, de ez csak kismértékben érintette a magyar kart, ez pedig fájdalmasan hatott másokra.

Akárcsak az iskolákban, az egyetemeken is drága kincs a gyermek, akikért nagy harc folyik. Ennek a harcnak látszott áldozatul esni a magyar kar, azonban az egyetem vezetése időben reagált az eseményekre. Július 24-én Mikola Veges rektor kezdeményezte Ivan Vakarcsuk oktatási miniszternél, engedélyezze a felvételi szabályzat olyan módosítását, hogy a magyar karra felvételiző diákok alkalmassági beszélgetésen essenek át magyar nyelvismeretből. Hasonló beadvánnyal fordult a miniszterhez Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke és Bársony András, a Magyar Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete is. Ivan Vakarcsuk miniszter záros határidőn belül pozitív választ adott a beadványokra, amelyek alapján augusztus 3-án megkezdődtek az alkalmassági beszélgetések.

Augusztus 2-án Szabó Vilmos, a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának politikai államtitkára kárpátaljai látogatása során az ukrán–magyar kisebbségi vegyes bizottság ajánlásainak megvalósulásáról tájékozódva találkozott Mikola Vegessel, az Ungvári Nemzeti Egyetem rektorával. A szívélyes hangú beszélgetés során Mikola Veges biztosította az államtitkárt, hogy a maga és a tanintézmény részéről mindent megtesz a javaslatok (az ezek végrehajtását szabályozó 33838/1/07. sz., a Miniszteri Kabinet 2007. október 19-én kelt rendelete) végrehajtására. Mikola Veges a maga részéről kifejtette: nem látja akadályát újabb szakcsoportok megnyitásának sem.

Szabó Vilmos államtitkár támogatásáról biztosította az Ungvári Nemzeti Egyetem vezetőségét, s mint elmondta, a közeljövőben sorra kerülő kormányzati szintű találkozón szeretnék napirendre tűzni a korábbi megállapodásokat és szerződéseket, illetve az elért eredményeket.

A magam és az UMDSZ elnöksége nevében szeretném köszönetemet kifejezni mindazoknak, akik közbejártak az ügy megoldása érdekében! Közös erőfeszítéseinknek köszönhetően nem ültünk fel a provokációnak és sikerül szövegértelmezési kérdéssé lefokozni a politikai éllel kitervelt problémát.

Zubánics László,

az UMDSZ UMNT elnöke

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó