2009. augusztus 6., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 111-112. (784-785.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Diszkriminált magyar gyerekek

Az alábbi történet sok tekintetben rendhagyó, hiszen miközben Közép-Európa egyes országaiban egyre nyilvánvalóbb a magyarellenesség – lásd szlovák nyelvtörvény –, addig Kárpátalján eddig viszonylag kevéssé tapasztalhattunk negatív diszkriminációt.

Eddig. Mert ami nemrégiben néhány beregszászi gyerekkel történt, az minden tekintetben kimeríti a fajgyűlölet fogalmát. Nemrégiben az egyik beregszászi nővér – kérésére nevezzük csak Ibolyának – szinte fuldokolva hívta munkatársunkat, és megaláztatástól remegve mondta el, hogy mit kellett átélnie az ungvári járási Onokócon a nyári gyermektáboroztatás miatt.

– Az elmúlt héten beregszászi gyerekeket kísértem az onokóci gyermektáborba – kezdte az egészségügyi dolgozó. – A gyerekek nagy várakozással és némi "drukkal" indultak, hiszen magyar gyereknek ukrán közösségben két hetet eltölteni igen nehéz lehet. A szülők többsége viszont éppen a nyelvi okok miatt fizette be csemetéjét az üdülésre, mondván, egymástól talán sikeresebben tanulhatnak nyelvet, mint az iskolai ukránórákon. Az onokóci tábor különben kimondottan nemzetközinek indult, hiszen részben a III. Európai Misszió elnevezésű holland jótékonysági szervezet finanszírozza. Megérkezve minden ment is a maga során, ám három srác hamarosan értetlenkedve fordult hozzám. A fiúktól ugyanis a bejelentkezéskor azt kérte a táborvezető, hogy ukránul írjanak egy kis esszét a szüleik foglalkozásáról. A gyerekek persze ezt nem tudták teljesíteni, hiszen az utcai, beszélt ukránt is gyengén bírják. De hát pont az lett volna a cél, hogy "ragadjon" rájuk egy kis nyelvtudás. Egy szó mint száz, a három fiúcskát "mágyári szjudi nepotribni" (ide magyarok nem kellenek) indoklással elutasították. A srácok a hazaúton alaposan elszontyolodtak, én meg egész belsőmben remegtem, hiszen mit várhatunk, ha ilyen dolgokat kell tapasztalnunk. Hazaérve aztán megtudtam, hogy egyik szomszédom tizennégy éves lányának jelentkezését hasonló indokkal már el sem fogadták az említett nyári gyermektáborba. Nem tudom, hova jut a világ, ha egyes ukrán körök már a nemzetközi segélyszervezetek segítségét is ilyen nyíltan nacionalista célokra fordítják.

Az ügynek természetesen utánajártunk, ám a történtekkel kapcsolatban minden téren nagy a csend. Egy dolog viszont tény: augusztus 9-én Beregszászban a Muzsalyi út 13 alatti evangélikus imaházban hivatalosan is visszatérítik az érintett gyerekek szüleinek a táboroztatáshoz befizetett önrészt. Ez persze csak a dolog anyagi aspektusa, hiszen arra bajosan lehet megoldást találni, hogy 12–13 éves gyerekeknek megmagyarázzák, azért nem kellenek, mert magyarok, avagy cigányok, zsidók, esetleg bantu-négerek.

Matúz István

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó