2009. augusztus 6., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 111-112. (784-785.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Árthat a nagyapai szeretet?

"Tudom, hogy a gyerekeket szeretni kell. De hol a határ? Árthat egy kamasz fiú testi-lelki fejlődésének az, ha a nagyapa túlkényezteti, majdnem lányként kezeli?" – kérdezi levelében egy olvasónk.

Kérdésére Viktorija Oniszko pszichoterapeuta, az Ukrán Pszichoterapeuták Szövetsége Kárpátaljai Szervezetének elnöke válaszol:

– Először is a szeretetből soha nem lehet túl sok. Ahhoz azonban, hogy válaszolni tudjak a kérdésre, további részleteket kellene tudnom a családról, mert így csupán elméletekbe, feltételezésekbe bocsátkozhatok. Például, nem tudjuk pontosan, mi áll a "majdnem lányként kezeli" kifejezés mögött. Lehet, hogy a levélíró és a nagyapa között rivalizálás folyik, talán utóbbinak sokkal nagyobb a tekintélye a gyerek előtt, s ez bántja a másikat. Mindenesetre szerintem téves az az elképzelés, hogy a fejlődő személyiség gyurma lenne, amelyen mindenki gyúr egyet, és az úgy is marad. Ez csak a szülők örökös félelme, ezért is tulajdonítanak túl nagy jelentőséget a különféle hatásoknak. A nevelés mint olyan, nem létezik, az csak illúzió. Az életünkkel és lényünkkel hatunk gyermekeinkre, ez pedig nem szabad választás, hanem általában adottság. A nagyapa a gyerek életének folyójában egy megcsillanó hullám. Hatása, még ha negatív is, amit nem hiszek, elvész a folyó sodrásában.

Azt javaslom a levélírónak, problémájával forduljon szakemberhez, aki a családi körülmények pontos ismerete mellett ki tudja elemezni az adott problémát, amennyiben az annak minősül.

(magyar)

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó