2009. augusztus 6., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 111-112. (784-785.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Nyolc és fél év az utolsó ölelésért

A középkorú nő egykedvűen ült a vádlottak padján. A megbánás legcsekélyebb jele nélkül nézett szembe a tanúkkal és a tárgyalóteremben helyet foglalókkal. Az sem billentette ki látszólagos nyugalmából, amikor az ügyész felolvasta a vádiratot és indítványozta a büntetés kiszabását. A negyvenöt éves Szvitlana Zvaricsot gyilkosság vádjával állították bíróság elé.

A vádlott, akiről a tanúk egybehangzóan állították, hogy alkoholista, s hogy élete nagyobbik részét alkoholmámorban töltötte, a lehető legenyhébb büntetést kérte. Azt mondta, hogy idős és beteg anyjára kell felügyelnie és nevelőotthonban élő fiát is szeretné néha látni.

Szvitlana élete állítólag akkor siklott félre, amikor huszonévesen elvesztette férjét. Özvegységre kárhoztatva az anyjához költözött és elindult a züllés útján. Csavargókkal, alkalmi ismerősökkel állt össze, akiket felcipelt anyja lakására. Az addig békés otthont valóságos bordéllyá változtatta, ahol mindennaposak voltak az alkohollal fűtött orgiák.

A fiatalasszony néha rádöbbent, milyen értelmetlenül tékozolja az éveit. Ilyenkor meg is fogadta, hogy leszokik az italról, dolgozni megy és törődni fog a fiával meg az anyjával. Az elhatározások azonban csak az első koccintásig éltek. Pedig egy alkalommal még elvonókúrára is elment. A normális életbe visszavezető utat azonban sehogy sem lelte. Napi elfoglaltsága az újabb féldecik keresésében merült ki. Nem jutott ideje a fiára sem, aki végül nevelőotthonba menekült az anyja elől.

Alkalmi kapcsolatai soha nem tartottak egy-két együttlétnél tovább. Talán nem is válogatta meg, kikkel hál. Az év eleje táján összeakadt egy hasonló életvitelű férfival. Vaszilnak is az alkohol volt a legkedvesebb cimborája. Hogyan történt, Szvitlana sem tudja, de egy szép nap a férfi odaköltözött az asszonykához. Attól kezdve reggelente kettesben indultak el, hogy valahol felöntsenek a garatra. Amikor pedig este hazatántorogtak, kezdődött a családi cirkusz: veszekedés, pofozkodás.

Azon a végzetesnek bizonyult napon az élettársak együtt italoztak Szvitlana anyjával. Amikor az idős asszonyt ledöntötte lábáról a vodka, visszavonult a szobájába. A párocska között pedig kirobbant a soros veszekedés, mely ezúttal minden korábbinál hevesebbre sikeredett. Csattantak a pofonok, repültek az edények. Végül Szvitlana nagyot taszított Vaszilon, aki elvágódott a padlón. Könnyen megtörténhetett, hisz alig állt a lábán.

Megpróbált feltápászkodni, de folyton visszahuppant. Ez a látvány valamiért gyilkos indulatokat gerjesztett az asszonyban. Rátérdelt Vaszil mellkasára és teljes erőből a padlóhoz nyomta, tenyerével pedig betapasztotta a férfi orrát-száját. A szerencsétlen vergődött egy darabig a halálos ölelésben, de részegsége megakadályozta abban, hogy a legcsekélyebb ellenállást tanúsítsa. Az asszony akkor engedte el, mikor az már mozdulatlanul feküdt.

Reggel Szvitlana egy deci vodkával indított. Majd odalépett az élettárshoz, hogy felébressze és neki is töltsön. Vaszil azonban akkor már halott volt. A nő mentőt hívott, de kisvártatva ott voltak a rendőrök is.

A vádlott a nyomozás során beismerte tettét, a tárgyaláson azonban visszavonta a vallomását. A tényeken azonban ez mit sem változtatott. A bíróság Szvitlana Zvaricsot nyolc és fél év szabadságvesztésre, mellékbüntetésként pedig kényszer-elvonókúrára ítélte.

B. Cs.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó