2009. augusztus 1., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 110. (783.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Lélekkel készült szőttesek

A beregújfalui Orosz Gizella immár harminc éve készíti a szebbnél szebb szőtteseket. Mint elmondta, a minták a régi beregi keresztszemes kézimunkákból erednek, s maradtak fenn mind a mai napig.

– Azt azonban kevesen tudják, hogy igazából Beregújfalu a szőttesek és a keresztszemesek szülőhelye – mondja Gizella asszony. – Annak idején itt szinte minden házban készítették. A nagymamám és a nagynéném is ezzel foglalkozott. Zsákot, törülközőt, pokrócot szőttek. Mint kisgyerek, előbb csak kíváncsiságból ültem az esztaváta mellé, és kezdtem nyomkodni a lábítót, dobálni a vetélőt. Minél többet gyakoroltam a műveleteket, annál inkább megszerettem.

Idővel mindent beszerzett ehhez a munkához, a maga ura lett, s a munkáit egyedül értékesítette. Közben kolhozista is volt egy ideig, majd kávézóban dolgozott, de a szövést sosem hagyta abba. Pedig nagy türelmet igénylő tevékenység ez.

– A cérnát fel kell vetni a vetőre, majd feltekerjük a hasajóra, innen nyüstbe fogjuk, majd a bordába – magyarázza a munka menetét olyan aprólékosan, hogy szinte megelevenedik az ember előtt az egész folyamat. – Felkötjük a két lábítót, egy pálcára pedig a cérnát, és kezdődhet a munka. Kell még hozzá kerekes guzsaly, amin a cérnát csüllőzzük, két-három vetélő, egy hosszú szedőtű.

Cáfolja azt az állítást, miszerint napjainkban nincs értéke a kézimunkának, ő ezt még sosem tapasztalta. Mindig volt vevő. Hogy most miket készít? Mint elmondta, még nagy divatja van a lakodalmas kendőknek, igaz a szélesebb vőfélykendők a keresettek, mert terítőként, futóként is lehet használni. Legutóbb egy magyarországi templom részére készített 1,70x1 méteres, hófehér csipkemintás abroszt. Mivel két darabból állt össze, bizony alaposan megizzadt, míg hajszálpontosan összeillesztette és varrta egybe a közepén. Munkáiból több Izraelbe is eljutott. Ám egy darabtól semmi pénzért nem válna meg.

– Ez egy házi áldás, melyet még az elsők között készítettem, és azóta is a falon függ – mondja. – Valahogy annyira a családhoz nőtt, hogy amikor nemrég elkérték mintának, a fiam addig nem tudott megnyugodni, míg végre vissza nem került a helyére.

Farkasnyomos, tölgyfaleveles-makkos, csillagos, szegfűs, őszirózsás stb. sorolja a mintákat, miközben az asztalra rakja a kisebb-nagyobb terítőket, falvédőket. A látása már nem a régi, így a rojtkötéshez elkél a szemüveg, mondja közben. Ez utóbbi művelet szintén külön tudomány, és számtalan válfaja létezik.

A szőtteseken kívül a hímzésekről és a pokrócokról is érdemes szót ejteni, melyekből szintén számtalan színű és mintázatú került már ki Gizike keze alól. A hófehér pokróc most a legkeresettebb, de a fehér-kék csíkos, kockás is menő.

– Ezek már nem régi, használt rongyokból, hanem kizárólag új alapanyagból készülnek. A hófehér például trikó, a barna kockás bársony hulladékából, amit az egyik munkácsi varrodából szerzek be.

A fehér egy métere közel negyven hrivnya, a színes ára húsz körül van.

S hogy lesz-e, aki tovább vigye a hagyományt? Orosz Gizella reméli. A menye ugyan szereti ezt a munkát, de a kisgyerek mellett nem sok ideje van rá.

– Az ötéves kis unokám keze azonban már most is ügyesen rááll a szövésre – dicsekszik a nagymama. – Saját produkciója is van, amit elteszünk emlékbe. Remélhetőleg később sem fordít hátat az esztavátának.

Bizonyára sokakban ott motoszkál a kérdés: tulajdonképpen mi a titka a beregi szőttesnek?

– Nincs ilyen. Szívvel-lélekkel kell csinálni. Aki nem érez hozzá kedvet, az ne is kezdjen bele – válaszolta határozottan Gizike.

Varga Márta

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó