2009. július 30., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 108-109. (781-782.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Hahota
Vilma és Irma

Az Ugocsából elszármazott Vilma néni és a cserfes ősungvári Irma néni szokásuk szerint ismét előszeretettel köszörülik a nyelvüket a politikán, országunk, annak határain túli és szűkebb pátriánk közéleti személyiségein, ki nem hagyva semmilyen nemű napi hírt és jó ízű zaftos pletykát.

– Haj-haj, kedves Irmám, mán megint olyan nagy gondba' vagyok. Itt van a fijú onokám, a Bendegúzka osztán menne tanú'ni a szentem az egyetemre. De hiába járatta az annya egész éven repedttyitorokho' és tette le még az ukrán vizsgáját is 190 pontra, a másikot meg kicsit többre, mégse tuggyák bedugni csak a fizetett helyekre. Az aranyérmit meg kilógatta a balkonablakon, hogy erre kösse fe' magát az, aki kitanáta, hogy petákot se ér a mostani fe'vételin.

– Ejnye-ejnye, Vilmám, az nem lehet. A mi országunkban mindig is megbecsülték a tudást, már a nagy vörös forradalmár vezér is megmondta, aki boldogulni akar, annak tanulni, tanulni, tanulni kell...

– Haj-haj, Irmám, az mán kiment a divatbu'. Mer' kiderü't, hogy nekem nagyobb esélyem vóna a mostani felvételin, mint az én szuper okos Bendikémnek. A mostani nagy tanétó, a Vakardcsak, azoknak ad kedvezményeket, aki rokkant, anyátlan-apátlan, vagy a szüleje harco't valahun és hősi halált halva elesett. Na én félig vak, félig süket, az egyik lábomra tejjesen sánta, vénségemre tejjesen árva vagyok, az édesapám meg vót a fronton és ha jó' meghúzta párszo' a kulacsát akko' el is esett.

– Ejnye-ejnye, Vilmám, már megint félreértette az egészet. Az oktatási miniszter csak a hátrányos helyzetű fiataloknak akar segíteni azzal, hogy támogatja őket a diploma megszerzésében.

– Haj-haj, Irmám, maga csak ne véggye. A nacionalista politikájáva' jól megkavart mindent. Itt van például az ugocsai ángyom, az Aranka fija. A dikánságig fe'vitte a jó isten a dógát, oszt most összeállt az egyik galiciai románna' és a saját vére ellen fordu't. Pedig történész vóna, csak most Nagy Volodimir fejedelemnek képzeli magát, Bölcs Jaroszlav helyett. A két spermahajder annyira e'szemtelenedett, hogy most mán nem kapják majd a jó kis támogatást magyarbu', hogy a hadak uttyára léptek. Elébb a magyar történészeket akarták felhígítani egy csomó ukránt rájuk kűdve, utánna meg mán vérszemet kaptak és magára a rektorra kezdtek tücsköt-bogarat írogatni. Na de az adott nekik: úgy rúgta ki üköt, mint annak a rengye. Mon'tam is az én drága kisonokámnak, mennyé' kisfiam jogásznak, tanujj ki mindent jól, osztán ne hagyd ezt a maroknyi kis kárpátajjai magyart itt a jogaiba megtiporni.

– Ejnye-ejnye, Vilmám, kár, hogy nincs magának még vagy öt unokája. Mert akkor a családjából kinevelődne egy magyarul is tudó doktor, vagy orvos, vagy patikus, vagy bíró. Politikust szándékosan nem említettem, mert azokból egyelőre el vagyunk látva jó pár évre.

– Haj-haj, kedves Irmám, lehet, hogy én csak egy tudatlan öreg vót ugocsai parasztasszony vagyok, de nem hülye. Amíg a két magyarságszervezet nem ül le, osztán nem eggyeznek meg abba', hogy itt, Kárpátajján többet tehetnek azza', ha összefognak, mint az egymásra mutogatássa', addig nekünk sose lesz jó.

– Ejnye-ejnye, Vilmám, maga mostanában biztosan sokat olvassa az újságot, hogy ilyen tájékozott. De abban igaza van, hogy minél előbb változtatni kell a mostani helyzeten. Már szeptembertől jön a gázáremelés, a villany- és az élelmiszerdrágulás. Az elnökválasztás előtt a szokáshoz híven minden jelölt ígér fűt-fát, aztán már ismerjük a végét: ahogy beülnek a bársonyszékbe, azonnal el is felejtik, amit a népnek ígértek. Ezért is jó lenne minél több magyar fiatalt tudni az egyetemeken és főiskolákon. Mert idehaza diplomázó, kiművelt, intelligens magyar értelmiségre van nekünk a jövőben szükség. És nem Amerikában tanult demagógokra.

– Haj-haj, Irmám, tuggya', én mán úgy vagyok vele, hogy látva a Bendegúzka savanyú képit, nem hiszek semmibe'. Ha ezt a Bélának e'mondom, bizton előveszi a dugi kis behűtött söröcskéjit mérgibe'. Jöjjön, igyunk erre a cudar világra egy jó nagy pohárra'... Hátha könnyebb lesz.

 F. Deák Netti

Csődmentés

Juscsenko belép a miniszterelnök kabinetjébe, ledobja magát az egyik fotelba és fennhangon közli:

– Juliska! Tök felesleges volt összevissza kujtorognod, Putyinhoz dörgölőznöd azért a tetves ötmilliárdért.

– Ugyan miért? Talán kiolvasztottad a befagyasztott szovjet bankbetétedet?

– Fenét. Nem Miskáékhoz mentem, ne félj. Az EU-ban voltam. Annyi pénzt kapunk, amennyi csak kell.

– Hát ezt hogy csináltad? A narancsnak rég nincs ekkora bűvereje.

– Miféle narancs? Utakat fogunk építeni a Kárpátokon át, melyeken jegesmedvéket terelgetünk az EU állatkertjeibe.

– Viktor! Te megőrültél? Honnan a fenéből szerzünk annyi jegesmedvét?

– Na, te is csak egy szőke nő vagy. Jellemző, hogy egy ilyen fontos pillanatban, amikor én megmentem az országot a teljes csődtől, te csak holmi vacak medvékkel tudsz foglalkozni.

Megerősítést nyert

Az ukrán szakszolgálatok által folytatott vizsgálat során megerősítést nyert, hogy a korábbi feltételezéseknek megfelelően Oroszországból származott az a gáz, mely a közelmúltban romba döntött egy kárpátaljai lakóházat.

Érvénytelen szavazás

A megyei választási bizottság közleménye szerint érvénytelennek kell tekinteni a legutóbbi helyhatósági választás eredményét, mert a szavazócédulák több mint felén nem a hivatalos államnyelven voltak beírva a keresztek.

Ősi ukrán föld

Ukránul beszélt az ősmajom címmel érdekes történelmi fejtegetés jelent meg egyetemünk egyik tudós professzora tollából. A történelemkönyvekbe is bekerült tudományos tétel állítása szerint Királyháza közelében egymillió éves emberszabású majom földi maradványaira bukkantak. A tudós úgy véli, az ősmajom irodalmi ukrán nyelven beszélt és angol WC-t használt.

Nulla-kombináció

Nem vagyok megrögzött szerencsejátékos, ám ha milliós nagyságrendre ugrik a lehetséges nyereményösszeg, ágaskodik bennem a kisördög és megpróbálok sanszot adni magamnak a gondtalan életre. Ilyenkor nagy műgonddal és tudományos valószínűség-számítással, s a számok megannyi kombinációjával igyekszem kitölteni a lottószelvényt.

Sorba veszem az összes szerencseszámomat, mert hát valamivel meg kell magyaráznom, miért is éppen azokat ikszelem be.

Megmondom őszintén, nincs könnyű dolgom, mert gyakran a bőség zavarával küzdök. A Vízöntő jegyében születtem, vagyis az 1-est a horoszkópom sorolja a szerencseszámaim közé. A legkisebb lányunk most kétéves és ráadásul februárban született, így a 2-es is csak kedvenc lehet.

Szerelmem december 3-án született, tehát ennek a számnak a beikszelésére is komoly okom van, már csak a családi békesség miatt is. Egyik lánykánk április 4-én született, a másik pedig május 5-én, vagyis nem vehetem a lelkemre, hogy e két szám valamelyikét is kihagyjam.

A Vízöntők második száma a 6-os, uralkodó bolygójuk az Uránusz, vagyis a 7. bolygó a Naptól számítva, vagyis ezeknek is köztük kell lenniük. Egyes szakirodalmak a 8-ast is a csillagjegyemhez kötik, ráadásul augusztusban, azaz a nyolcadik hónapban esküdtünk örök hűséget egymásnak a párommal.

Mondják, mert magyarázat az ugye kell, a 9-es azért szerencsés számomra, mert a 6-os fordítottja. Sőt, ha kombinálom őket, az a legjobb, mert a legdemokratikusabb kétjegyű számot alkotják: a 69-essel ugyanis mindig mindenki jól jár. Legalábbis az ágyban.

Szóval, ülök töprengő fejjel és igencsak bamba pofázmánnyal a szelvény fölött, és azon elmélkedem, hogy eddig miért nem hozott még soha szerencsét ez a fránya 9-es, bárhogy is forgattam, kombináltam más számokkal.

Végül beugrik a megoldás! Homlokomra csapok, hiszen ez a szám nem is lehet más, mint a nulla. Ez az önmagába visszatérő görbe vonal ugyan egyetlen babona szerint sem köthető hozzám, de talán éppen ezért érdemes próbálkoznom vele. Hozzá is biggyesztettem három kedvenc számomhoz: 40, 50, 60.

Izgatottan vártam a vasárnapi sorsolást. Nem részletezem, a nyereményem megegyezett az ötletemmel. Vagyis nulla.

Ám azért mégis tanultam valamit: én csak akkor nyerek majd a lottón, ha elfelejtek szelvényt venni és megspórolom az árát.

(tréfalvi)

Öreg kakas

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy gazdaságban száz tyúk és az öreg kakas.

A tyúkász – aki már maga is benne járt a korban – átérezvén az öreg kakas helyzetét, úgy gondolta, ideje lenne fiatalítani.

El is ment a piacra, s hazaállított egy fiatal hím baromfival, aki imígyen szólt öreg társához:

– No most urambátyám, csak nyugodtan húzódj a szemétdomb sarkába, a továbbiakban ellátom én ezt a száz tyúkot!

Az öreg – félve a nyugdíjjal járó hátrányoktól – kompromisszumkészen állt a kérdéshez...

– Ugyan öcsém! Nagy a baromfiudvar, sok a tyúk, megférünk itt ketten is. Osztozzunk meg fele-fele alapon. Tiéd ötven, nekem is marad annyi!

– Hogy gondolhatsz ilyet, urambátyám! – replikázott a fiatal kakas. – Csak nem képzeled, hogy a vörös diplomámmal, többszöri százhúsz órás tanfolyamaimmal, manager szemléletemmel belemegyek ilyen alantas alkuba? Enyém mind a száz!

– Öcsém, legalább tízet hagyj nekem, mégse töltsem haszontalanul öreg napjaimat...

– Szó sem lehet róla! Az én peckes sarkantyúmnak, égővörös tarajomnak, érces hangomnak, hatalmas teljesítménymutatómnak – már megbocsáss – a te korodban nyomomba se érhetsz.

– Azért próbát tehetnénk...

– ...próbát?

– Azt! Fussunk versenyt itt a kerítés mellett. Aki nyer, azé a száz tyúk!

– Versenyt? Futni? Veled?

– Persze. Korunk a versenyek kora, miért ne?

Ebben is maradtak. Felálltak a rajtvonalra, s a legöregebb tyúk kárálására megkezdődött a verseny...

Szedte a lábát az öreg, taktikusan szaladt utána a fiatal, beosztva erejét a hajrára gondolva, mikor éktelen dörrenés hallatszott, s a fiatal kakas véres tollcsomóként kenődött föl a kerítésre...

A gazdaság tornácán éktelenül káromkodott a tyúkász, miközben újratöltötte a puskáját:

– Már a harmadik kakast veszem meg, és ez sem a tyúkokat szereti.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó