2009. július 30., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 108-109. (781-782.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Összefog a két óriás

Kétszáz magas rangú kínai illetékes érkezett Washingtonba a Stratégiai és Gazdasági Párbeszéd elnevezésű intenzív konzultáció keretében; a világ egyetlen szuperhatalma, illetve vezető feltörekvő gazdasága alkotta duót már gyakran a két óriás, G2 néven emlegetik.

Ez a fajta együttműködés még 2005-ben, a Bush-kormány idején kezdődött, de az Obama-korszakban változás, hogy Hillary Clinton kijárta a külügyi tárca egyenrangú részvételét benne, így Timothy Geithner pénzügyminiszterrel együtt vezeti az amerikai delegációt. A kínaiul egyébként folyékonyan beszélő Geithner részvételének jelentőséget ad, hogy januárban élesen bírálta, és megvádolta Pekinget a renminbi árfolyamának manipulálásával. Ez megkönnyíti a kínai exportot, viszont növeli az Egyesült Államok külkereskedelmi mérleghiányát, és rontja az itteni gyártók helyzetét. A fő kínai aggodalmak viszont az 1840 milliárd dollárra várt idei amerikai költségvetési hiányra irányulnak, hiszen az itteni államkötvényekből több mint 800 milliárd dollárért bevásárolt ázsiai ország az USA legnagyobb hitelezője. A kínai küldöttséget Wang Qishan miniszterelnök-helyettes, az ország "gazdasági főnöke", illetve a külügyi felelős, Dai Bingguo államtanácsos vezeti.

A fórumot megnyitó beszédében Barack Obama úgy vélte: a két ország együttműködése a XXI. század alakítója lesz. Az amerikai elnök nem titkolta, hogy komoly nézetkülönbség osztja meg a feleket, de egyúttal óvott attól, hogy ezeket szükségtelenül felnagyítsák. – Nincs illúzióm, hogy mindenben egyetértünk majd, vagy egyformán látjuk majd a világot. De ez csak kiemeli a párbeszéd fontosságát... Legyünk őszinték: Kínában azt hiszik egyesek, hogy Amerika vissza akarja fogni Kína ambícióit, Amerikában pedig azt: tartaniuk kell a feltörekvő Kínától. Én ezt másképp látom... Az országok versengése a hatalomért ma már nem nulla összegű játszma. A haladást, beleértve a biztonságot, meg kell osztanunk egymással – mondta.

Obama egyúttal emberjogi bírálatot is megfogalmazott, amikor kijelentette: "Mindenkit megillet a szabadság, hogy kifejtse gondolatait." Clinton viszont dícsérően szólt arról, hogy a KNK jobban felsorakozott Amerika mellé az észak-koreai atomfenyegetés ügyében. Pekingi részről Dai az összekötő kapcsokat hangsúlyozta, felidézve a kínai mondást: amikor egy csónakban evezünk, békében kell átjutnunk a folyón. Márpedig – mint a gazdasági válságra is utalva mondta – a csónakot most pusztító szelek és hullámok veszélyeztetik.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó