2009. július 30., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 108-109. (781-782.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A siker lehetősége
Jubileumi beszélgetés Ember Balázzsal, Kisdobrony polgármesterével

Újbátyúból indult, elvégezte az ungvári egyetem matematika karát. Dolgozott pedagógusként, s immár közel 25 éve Kisdobrony polgármestere. Ember Balázs a napokban ünnepelte 60. születésnapját. Ennek apropóján az elmúlt negyedszázad tapasztalatairól, félbeszakadt tanári pályájáról, kisdobronyivá válásáról és a jövő kihívásairól beszélgettünk.

– Hogyan került Újbátyúból az Ungvári járásba?

– Az egyetem után, 1972-ben a Nagydobronyi Középiskola tanára lettem. 13 évet húztam le a tanintézményben, ebből ötöt igazgatóként. Álmomban sem gondoltam, hogy egy község vezetője leszek, pedagógusként képzeltem el az életemet. De a járási tanügy akkori vezetője derékba törte a pályafutásomat. Sokszor ma is sajnálom, ám közel 25 évi polgármesterség után már kevésbé bántanak ezek a gondolatok. 1977 óta Kisdobronyban élek, a feleségem idevalósi.

– Könnyen befogadták?

– Nem mondanám, hogy ezért nagyon meg kellett harcolnom. Persze, előfordultak nézeteltérések, de szerencsémre a közvetlen munkatársaim, a képviselők mindig jó emberek voltak. Megértették azt, hogy nem felborítani akarok valamit, hanem segíteni. Persze, voltak, akik rossz szemmel néztek rám, sőt, sértő kifejezést is tettek: "Egy bekerült ne parancsoljon". S elhangzott olyan vicces megjegyzés is, hogy csak 25 év után számítódik valaki helybelinek, de végeredményben korábban is elfogadtak.

– Pedagógusi pályáját kettétörték. Nem tartott attól, hogy ez polgármestersége alatt is megismétlődhet?

– Nem. Volt egy támogatói hátterem, s nem is éreztem ilyen szándékot. Csak a legutóbbi választásokkor voltak lejárató próbálkozások. De az emberek is érezték, ha valaki nem tud tetteket felmutatni, a másik lejáratásával foglalkozik. Dolgozom, amíg az erőm, a választók ezt megengedik.

– Mennyiben volt más egy község vezetőjének a feladata a szovjet korszakban és Ukrajna megalakulása után?

– Akkor úgy nevezték, hogy a végrehajtó bizottság elnöke, aki irányította a tanács munkáját. Abban az időszakban nem a tanácsnak, hanem a kolhoznak – egy évig itt is elnök voltam – és a pártszervezetnek volt döntő szava. Mi másodlagos szerepet töltöttünk be, a járási tanács kezelte a számláinkat. Észre sem vettük, ha hiány keletkezett, mert pótolták. 1994-től, amikor megszületett az ukrán önkormányzati törvény, a nyakunkba szakadt a saját tervezés lehetősége és szüksége. És a felelősség. Talán első helyen ezt kellett volna emítenem.

– És a pénztelenség.

– Ezt mindenki szóvá teszi. A sokéves tapasztalat azonban azt mutatja, hogy jó költségvetést is össze lehet állítani. Mi is dotációra szorulunk, de nem az óvoda, az iskola, az egészségügy vagy a kultúra, hanem az önkormányzat működésének mintegy 40–50 százalékát kell kigazdálkodnunk. Nem vagyunk gazdagok, de a legszegényebbek sem. S ha az ember csak sír és a kezét tartja, abból nem lesz eredmény.

– Mennyire játszik szerepet az, hogy a polgármester jó diplomata-e vagy sem? Elvégre a pénzekért lobbizni kell.

– Fontos. Igen jó kapcsolatban vagyunk mindenkivel. Tisztelnek minket, elfogadják, hogy vagyunk, s úgy érzem, semmilyen formában nem szenvedünk hátrányt. Persze, csak abból lehet osztani, ami van. A diplomáciai érzék ahhoz biztosan kell, hogy az ember megértesse és bizonyítsa: amit kér, arra szükség van, és azt akarja is. Ha csak kér, nem biztos, hogy segítenek. Ez egy olyan munkakör, ahol meg kell érteni a legegyszerűbb és a magas lóról beszélő emberek problémáját is. Megtörtént, hogy az irodámban az asztalt verték. Mindkét esetben azt válaszoltam: rendben, de csak a törvényeknek megfelelően járjunk el. Fontos, hogy egységes bánásmódot és elbírálási módot alkalmazzon a település vezetője. Akkor az emberek is rájönnek, hogy sem az asztalt verni, sem sírni nem kell, hanem el kell mondani, mi a probléma és azt hogyan lehet megoldani.

– A matematikusi végzettsége bizonyára előny, amikor például a költségvetést tervezik.

– Jó alapot jelentett, még akkor is, ha a polgármester is tanul az évek során. Egyszer könyvelő nélkül kellett új évet kezdenem, költségvetést összeállítanom, és ez sem esett terhemre. Nem az a mentalitás jellemez, hogy valamibe vágjunk bele, és majd meglátjuk. Soha nem kezdtem bele semmibe, ha arra nem volt anyagi fedezet. Folyamatosan látom a költségvetés bevételi-kiadási oldalát, s figyelek arra, nehogy hiányunk legyen. Ebben lehet, hogy a matematikus véna játszik közre.

– Egy településen 100–150 évente épül új iskola. Büszke arra, hogy ez az ön időszakára esik?

– Sokan mondták, hogy az iskola szerencsés körülmények között épül. De a tény az: 2005-ben mi rendelkeztünk egy iskola-továbbépítési tervvel, a meglévő intézményt bővítettük volna egy épületszárnnyal és egy tornateremmel. Mikor ez a szerencsétlen eset történt a higannyal, a már meglévő tervet csak egy másik területre kellett áthelyezni. Tehát az új iskola nem a higanyszennyeződés miatt épül, az legfeljebb felgyorsította ezt a folyamatot, elősegítette, hogy egy teljesen új komplexumunk, immár középiskolánk van. A régi terv is megvalósult volna az én időszakom alatt, de új helyzet állt elő, s mi éltünk a lehetőséggel. A büszkeségre visszatérve: ez nemcsak az én munkám. Ebben én csupán az illetékeseket ösztökéltem, a "mozdony" szerepe azoké, akik ezt járási szinten finanszírozták.

– Kisdobronyban a gázellátás biztosított. Új épületben immár középiskola is van. Ezek után Ember Balázsban még van motiváció?

– Baj van akkor, ha egy községben "most már mindenünk van" alapon nincsenek célok. Rendbe akarjuk tenni az óvodát, annak játszóterét. Ifjúsági központot szeretnénk, amit 2005-ben már előkészítettünk. Ennek finanszírozása lehetetlen volt, hiszen a járás nem támogathatott az iskolaépítéssel egyidőben még egy beruházást, s ezt mi meg is értettük. Mindenesetre ehhez bizonyos pénzek rendelkezésre állnak, az anyagok egy részét meg is vásároltuk. A Kisdobronyi Művészeti Iskola bővítésre szorul. És fontos feladat a szennyvíz- és az ivóvízhálózat kiépítése, az utak rendbetétele, a kommunális hulladék begyűjtésének és elszállításának megoldása is.

– Változott-e az elmúlt 25 év alatt a település és annak polgármestere?

– A helyiek mentalitása nem változott. Szeretik a munkát, ragaszkodnak a termőföldhöz, kötődnek a falujukhoz – rendkívül alacsony volt az elvándorlás –, de az is igaz, hogy a vállalkozói kedv nemigen nőtt. Hogy én változtam-e? Idősebb lettem. Ebben pedig az is benne van, hogy tapasztaltabb. Eleinte az "ide nekem az oroszlánt is" mentalitás jellemzett, mára megfontoltabbá, higgadtabbá tett az élet. Voltak kritikus esetek, amikor fáradt és elkeseredett voltam. Az újabb kihívások ezt elhessegették. Ha az ember érzi a siker lehetőségét, megjön a kedve a munkához.

Tóth Viktor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó