2009. július 30., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 108-109. (781-782.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Népítélet: a szemét marad

Mint arról már többször is hírt adtunk, az osztrák–magyar AVE hulladékgazdálkodási konzorcium évekkel ezelőtt komoly célokkal érkezett Ugocsába. Terveik szerint a korrekt hulladékgazdálkodás első fecskéi akartak lenni Ukrajnában, és azt sem tagadták, hogy számukra a szemét üzlet.

A kis lépések politikájával életre hívott ukrán AVE Vinogradovo leányvállalat szorgalmasan tette a dolgát. A vidék szinte minden falvában megjelentek a cég kék kukái, a lakosság pedig elfogadta, hogy szemétszállítási díj ellenében megszabadítják a háztartási hulladékától. A problémák viszont ezt a vállalatot sem kerülték el. Einstein óta tudjuk, hogy az anyag nem vész el, legfeljebb átalakul vagy megváltoztatja térbeli helyzetét. Ezzel kezdődtek a bajok, melyek mára a cég létét fenyegetik.

– A vállalat életre hívásakor anyacégünk rendkívül komoly nagy kapacitású hulladékszelektáló, -feldolgozó és -tároló üzemegység felépítését vette tervbe – közli Zsidik Béla igazgató. – Környezetvédelmi és logisztikai szempontok szerint a telep ideális helye Felsősáradon, az egykori tüzérségi lőtéren lett volna. Ment is minden a maga medrében, míg idén tavasszal valaki vagy valakik az AVE ellen nem kezdték tüzelni a lakosságot. Olyan hírek terjedtek, hogy osztrák és magyar szemetet viszünk majd a sáradiak nyakára, valamint radioaktív hulladéktárolót építünk, ahol a paksi atomszemét kerül deponálásra. Az eszement pletykák és a lakosság mesterséges hergelése, melybe némi nacionalizmus is vegyült, persze megtették a magukét. Hiába készültek el a megvalósíthatósági tanulmányok, hiába adta áldását az építkezésre a járási és megyei tanács, a sáradi lakosok úgy döntöttek, népszavazást tartanak az ügyben. És a referendumon szinte egyhangúan elutasították az építkezést.

– Hogyan érintette mindez a befektetőket?

– Hidegzuhanyként, hiszen a hidrológiai, meteorológiai, geológiai és geodéziai vizsgálatok elvégzése, a megvalósíthatósági tanulmány elkészítése és ukrán honosítása, valamint az államközi bürokrácia leküzdése mintegy 1,5 millió hrivnyájába került az anyavállalatnak. Ez még Nyugat-Európában is jelentős öszszeg, az AVE vezetői pedig nagyon nem szeretik, ha ilyen csúnyán megvezetik őket. A vállalat teljes ukrajnai üzletpolitikáját felülvizsgálják, hiszen a sáradi lakosság döntése lényegében az utolsó pillanatban húzta keresztül a számításaikat. Sajnos azt kell mondanom, mindez azt a negatív véleményt támasztja alá, mely szerint Ukrajnában nincs értelme befektetni, mert a helyi viszonyok átláthatatlanok és kiszámíthatatlanok.

– Milyennek látja a cég és az ugocsai hulladékgazdálkodás jövőjét?

– Elég sötétnek, de azért nem kilátástalannak. Már megtettük a megfelelő lépéseket a túlélés érdekében, noha be kell vallanom: erőfeszítéseink olyanok, mint amikor valaki egy bögrével szeretné kimerni a tengert. Elkezdtük a szemét kézi szelektálását. A műanyag és papírhulladékot bálákba préseljük, és újrafeldolgozásra elszállítjuk. Megjegyzem, ezzel a jelenleg használt nagyszőlősi szemétlerakó tűzbiztonságát is sikerült növelni. A telep tárolókapacitása talán kitart addig, míg valamilyen megoldást nem találunk az elúszott sáradi üzem helyett. Már tárgyalunk Gödényháza, Szászfalu, Onok és Keresztúr önkormányzataival, és remélem, az említettek közül valahol végre megépülhet a telepünk. Ha végre révbe érünk, akkor igaz, hogy 1,5–2 év késéssel, de nekiláthatunk majd egy olyan szemétfeldolgozó megépítésének, amely az EU-s szabványoknak is megfelel.

Ami pedig Sáradot illeti, minden szerződésünket felmondtuk a faluban. 250 megállapodást bontottunk fel egyoldalúan, mivel felháborító volt, hogy még azok sem támogatták a tároló és feldolgozóüzem megépítését, akik igénybe vették szolgáltatásunkat. Számításaim szerint heti mintegy 60 köbméter háztartási hulladék marad így a sáradiak nyakán, ami, ismerve a helyi viszonyokat, az erdőkbe és mezőkre vándorol majd.

Matúz István

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó