2009. július 30., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 108-109. (781-782.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Valaki elvihetné már ezt a hullát!

Ezzel a szöveggel ébresztették az egyik ungvári munkásszálló negyedik szintjén lakókat. Az éles női hang még néhányszor megismételte a kérést.

Az emeleten sorra nyíltak ki az ajtók és riadt tekintetek meredtek a folyosóra. A lakók jól sejtették, hogy a lárma a negyvenkilenc éves Katerinától ered, aki a vele együtt élő huszonnyolc éves fiával már sok borsot tört az orruk alá. Lármás, részeg dáridók, botrányos jelenetek, sőt kemény ökölcsaták menetrendszerűen történtek abban a lakrészben. Az asszony és a fia ugyanis igen sokat ivott. A szomszédoknak már nagyon elegük volt a cirkuszokból, ezért több alkalommal fordultak az önkormányzathoz kérve a kiköltöztetésüket.

A problémás lakásba bekukkantó szomszédok a konyha padlóján egy jókora vértócsa közepén fekvő félmeztelen emberi testet láttak. Az illető arca annyira szétroncsolódott, hogy a lakótársak fel sem ismerték az ötödiken lakó negyvenhat éves Ljudmilát. De látva, hogy baj van, rendőrért telefonáltak.

A nyomrögzítőkkel és a bűnügyi szakértőkkel együtt a helyszínre érkezett Vitalij Simonyak, a város rendőrkapitánya és a helyettesei: Volodimir Ohnanyik és Oleg Cserlenyak. Puszta ránézésre is nyilvánvaló volt, hogy az illetőt brutális kegyetlenséggel halálra verték. A miértre és tettes kilétére a háziaktól várták a választ. Csakhogy sem az asszony, sem a fia nem volt otthon. A szomszédok javasolták a nyomozóknak, hogy valamelyik közeli késdobálóban keressék őket.

Nem tévedtek. A rendőrök valóban az egyik néhány méternyire lévő vendéglőben bukkantak a békésen iszogató gyanúsítottakra. Azok megpillantva az egyenruhásokat, mintha darázs csípte volna meg őket, felpattantak és futásnak eredtek. Akkor is ellenálltak, amikor sarokba szorítva már semmi esélyük nem volt a menekülésre.

Az őrszobán nehezen indult a kihallgatás. A két ember makacsul tagadta, hogy közük volna a gyilkossághoz. Állításuknak azonban ellentmondtak a ruházatukon árulkodó vérfoltok. A laborvizsgálat megállapította, hogy a vér az áldozaté. A gyanúsítottak körme alatt a meggyilkolttól származó bőrfoszlányokat is találtak. A bizonyítékok súlya alatt megtörtek és beismerő vallomást tettek.

Ljudmila, szokásához híven, aznap is betért cimborái lakásába, hogy együtt felhajtsanak néhány decit. Amikor a trió már jól "bemelegedett" az alkoholtól, a vendéglátók felhánytorgatták vendégüknek, hogy ő soha egy féldecit sem fizet, csak potyázni jár hozzájuk. Ebből nagy veszekedés támadt, de anya és fia annyira részeg volt, hogy nem emlékeznek a részletekre. Tény, hogy reggel ott találták szomszédjukat vérbe fagyva a konyha padlóján. Az igazságügyi orvosszakértői vizsgálat kiderítette, hogy a nő halálát a bántalmazás során elszenvedett koponya- és agysérülések okozták. Ezenkívül az áldozatnak minden fogát kiverték, szilánkokra törtek a bordái, a tüdeje és a lépe is megrepedt.

Vaszil, a huszonnyolc éves gyanúsított korábban háromszor volt büntetve: kétszer lopásért, egyszer kábítószerrel való visszaélésért. Már gyerekkorában meggyűlt a baja a rendőrséggel, ahol a kiskorúakkal foglalkozó osztály nyilvántartásába is bekerült. Ám hiába volt mindennemű erőfeszítés, a fiatalembert nem sikerült rendes útra terelni.

Kijovics Katalin,

az Ungvári Városi Belügyi Főosztály szóvivője

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó