2009. július 28., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 107. (780.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Gabonakrízis, uborkadömping

Az idei gabonatermés mennyiségileg és minőségileg is jobb a tavalyinál, szögezte le beszélgetésünk elején Novák András. A Nagyszőlősi Járási Növényvédelmi Állomás vezetője ennek ellenére sem elégedett. Sőt.

– Az ember kapkodja a fejét, amikor 30–35 mázsás hektáronkénti átlagtermésről hall. Ez irreális. Egyszerűen hozzáírásról van szó – mondja. – Sokkal közelebb jár a valósághoz a 20–25 mázsás megyei átlaghozam. Félreértés ne essék: nem vitatom, hogy Kárpátalján van olyan parcella, amelyről három tonnánál is több szemet takarítottak be, de ez ritka.

– A hozzáírás kapcsán – a kommunista hagyományok továbbéléséről vagy másról van szó?

– Az átlagok mesterséges felnagyítása egyszerű propaganda. Én az ágazatban dolgoztam a szovjet birodalom idejében is, de ennyi csúsztatás, mint manapság tetten érhető, nem volt. Akkor is hozzáadtak a valós mennyiséghez, de nem ennyit.

Jelenleg a kalászosok esetében felelőtlenség mennyiségről vagy minőségről beszélni. Tény: 50–60 mázsás, kiváló minőségű termést is el lehet érni, csak megfelelő intenzív technológiát kell alkalmazni. Ennek elemei a minőségi vetőmag, valamint a műtrágyák és a vegyszerek használata. Ahol 20–25 mázsát arattak – s a magánszektorban sok helyen még ennél is kevesebb van –, borítékolni lehet, hogy az csak takarmánynak való.

– Milyen okok állnak emögött?

– Mit lehet várni, amikor a gabonatermesztés egyik legfontosabb eleme a gombabetegségek elleni permetezés, amelyre legalább két alkalommal sort kell keríteni. A mutatókat ugyanis ez befolyásolja a leginkább, s hektáronként 10–15 mázsa pluszt jelent.

Ehhez képest írd és mondd: a Nagyszőlősi járásban az idén egyetlen (!) hektár sem felelt meg az intenzív technológiai előírásoknak. A gazdák monokultúrában gondolkodnak, búza után búzát vetnek. Ha ez így megy a jövőben is, a 10 mázsás átlag sem fog kijönni, s nem gabonát, hanem szemetet fog levágni a kombájn. Olyan nincs, hogy csak vetünk és aratunk. Szeretném leszögezni: mindennek a pénztelenség az oka, nem a szaktudás hiánya. Radikális változásokra van szükség az ágazatban, s a politikának a mezőgazdasághoz való viszonyában.

– Ugorjunk egyet. Ugocsa méltán lett híres zöldségtermesztéséről. Ezen a téren milyenek az idei tapasztalatok?

– Ellentétesek. Uborka- és paradicsom-termesztésben a Nagyszőlősi járás az élen jár, és nemcsak kárpátaljai viszonylatban. Ma már mások tanulhatnak az itteni gazdáktól. Mind a két zöldségféléből akkora a termés, hogy a családi gazdaságok folyamatosan ellátják a járás három konzervgyárát, a piacokat, és ezen felül még túltermelés is van! Mindeközben nemcsak a mennyiségi, hanem a minőségi mutatók is ideálisak. Igaz, a családi gazdaságokban áprilistól novemberig a kisgyerektől a nagyapáig mindenki dolgozik. S az érintettek nem mellékesen hajlandóak voltak megtanulni a szükséges termesztési technológiát. Nem véletlenül, mert ha betartják az előírásokat, egy km-nyi lugason 15–20 ezer hrivnya haszon van.

– A mondandójából az derül ki, hogy a gabonatermesztésben figyelmen kívül hagyják az előírásokat, a zöldségtermesztésben pedig híven követik.

– És ez annak ellenére így van, hogy a kalászosok gyomirtása gépesített, az uborkatermesztés pedig kézi munkát kíván, s az utóbbi esetben nem évente, hanem hetente kell kétszer permetezni a kártevők és a kórokozók ellen. De míg a gabonatermesztésen csak veszteség van, legfeljebb az önköltségét hozza vissza, az utóbbi, ahogy említettem, hoz a konyhára. Sőt: a családok egy részénél ez számít az egyedüli pénzforrásnak. S mivel van haszon, be is tartják a technológiai előírásokat.

Tóth Viktor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó