2009. július 23., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 104-105. (777-778.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 + (font csomag) Főszerkesztő
Hidegháborús UFO-láz

Az 1950-es évek egyértelműen a hidegháború legsötétebb és legfagyosabb korszaka voltak. A nagyhatalmak gyanakodva méregették egymást, és mindenki úgy érezte, bármikor újra bekövetkezhet valami szörnyűség. Ebben a vészterhes érában azonban minden képzeletet felülmúló UFO-láz bontakozott ki világszerte. Egymás után jelentették az észleléseket, a testközeli találkozásokat, és a ma már klasszikusnak számító, hiteles beszámolók jó része is ekkorra datálódik, például az argentin rejtély.

Leonard Stringfield, aki korábban az USA légierejének hírszerzőjeként tevékenykedett, az UFO-kal kapcsolatos balesetekre specializálta magát. Dr. Enrique Caretenuto Botta építészmérnöktől szerzett tudomást arról az esetről, mely 1950. május 10-én történt Argentína egyik távoli vidékén, Bahia Blancában.

Az ominózus napon a hotelje felé igyekezett autójával az országúton, amikor egy fémes, korongszerű objektumra lett figyelmes. Az út mentén hevert a fűben, és fényeket bocsátott ki. Botta a tárgy közelébe férkőzött. A korong oldalra dőlve feküdt, átmérője tíz, magassága négy méter lehetett. A mérnök gondolt egy merészet és az oldalán nyíló bejáraton belépett a belsejébe.

Egy repülő szerkezetben találta magát. A pilótafülkében irányító paneleket és képernyőket látott, a plafonon egy piros gomb villogott. Négy szék volt a járműben, és három kis növésű, sötét, bronzszínű arcú, ember formájú lények ültek szürke overállban. Élettelennek tűntek, így a hátuk mögé lépett, és megérintette az arcukat: halottak voltak. Égési sérülések nyomait fedezte fel rajtuk. Rémülten hagyta el az űrhajót, és meg sem állt a hotelig, ahol két kollégájának beszámolt a látottakról. Mivel nagyon későre járt, úgy döntöttek, majd hajnalban visszatérnek a helyszínre. Ám, mire odaértek, a repülő tárgynak nyoma veszett, csak némi hamut találtak a helyén, melybe Botta egyik barátja beletúrt. A keze rögtön meglilult, és csak napok múlva nyerte vissza eredeti színét. Bár az az UFO eltűnt, de három másikat észrevettek az égen. Valószínűleg a szerencsétlenül járt gépet keresték.

A férfi történetét sokáig nem vették komolyan. Ám később egy bizalmas beszélgetés során George Marshall generális, az Egyesült Államok hadseregének vezérkari főnöke elismerte, hogy az eset időpontjában a tulajdonukba került egy idegen űrhajó és pár ufonauta holtteste is.

1950. július 23-án éjszaka, Párizstól húsz kilométerre, Guyancourt-ban, Claude Blondeau, a helyi kávéház tulajdonosa éppen kint levegőzött, amikor heves szélzúgáshoz hasonló hangot hallott. Megfordult, és két szürkés színű korong lebegett közvetlenül a talaj felett, úgy száz méter távolságra. Valamennyi oldalán négyszögletes ablakok sorakoztak. A hajók alján egy-egy ovális fedélzeti nyílás volt látható, és azokon két, kb. 170 cm magas, pilótaszerelésbe öltözött férfi bukkant elő.

A két rejtélyes alak a gép oldalain lévő lemezeket cserélte le. A sisakjuk miatt az arcukat Blondeau nem láthatta, azt hitte emberek, odament hozzájuk, és beszélgetni próbált velük. Az idegenek szűkszavúan, furcsa kiejtéssel azt válaszolták, hogy csak rövid időre álltak meg, máris indulnak tovább. Ő pedig jobban tenné, ha távolabb húzódna. A kávézó tulajdonosa megfogadta a tanácsot, de szemmel tartotta a járművet, míg az fel nem szállt. Egészen addig, míg a kávézóba rendszeresen betérő helyi rendőrfőnök el nem mesélte neki, hogy felkeresték a Nemzetbiztonsági Szolgálat emberei, meg volt győződve arról, hogy egy új katonai jármű tesztrepülésének szemtanúja volt. Afelől érdeklődtek nála, nincs-e tudomása arról, hogy repülő csészealjat láttak a környéken. Hamarosan Blondeau házánál is megjelentek a hivatal emberei, és alaposan kikérdezték arról, amit látott, de magyarázattal nem szolgáltak.

1953. november 23-án kezdődött minden idők legtitokzatosabb esete. A légvédelem radaljelzője a wisconsini Medisonban lévő Truax AFB-nél egy ismeretlen repülő tárgyat észlelt a Michigan-tó felett. Egy F-89-C Skorpió típusú gép szállt fel, hogy bemérje a célpontot.

A skorpió megközelítette, ám az UFO ekkor hirtelen irányt változtatott. Képtelenség volt meghatározni a koordinátáit. A pilóta állítása szerint egészen közel került az UFO-hoz, ám ekkor a reptér radarképernyőjén a két tárgy jele egybeolvadt. Először azt hitték, hogy a tárgy alá kerültek, de nemhogy a repülő csészealj jele nem tért vissza, de a repülőgépet is elvesztették. Mindenütt kutattak a roncsok után, de sosem találták meg. A médiának azt próbálták bemesélni, hogy a pilóta elvesztette uralmát a gép felett és a Michigan-tóba zuhant.

1957. november 2-án az ufológia történetének legjobban dokumentált esetét jegyezték fel a texasi Levellandben. Az ügyeletes rendőr gyors egymásutánban tizenöt hívást kapott, melyekben a szemtanúk UFO-k jelenlétéről számoltak be. Két helybeli pillantotta meg először az égen a nagy, szivar alakú tárgyat. Kocsijuk hamarosan felmondta a szolgálatot, kénytelenek voltak kiszállni, és így nézték végig, amint a tárgy távolodik a magasban. Egy másik férfi a város közelében tojás alakú, világító tárgyat látott az út közepén. Még időben lefékezett előtte, de nem mert kiszállni. Az UFO lassan felemelkedett és egy szempillantás alatt eltűnt. Két rendőr is szemtanúja volt a repülő csészealjak röpködésének. Másnap a kisvárost nemcsak a média képviselői lepték el, hanem a hadsereg emberei is. Alaposan átvizsgálták a környéket, de nem nyilatkoztak arról, mit is kerestek tulajdonképpen.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó