2009. július 23., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 104-105. (777-778.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 + (font csomag) Főszerkesztő
Mikola István véget vetne a megosztottságnak

Sok szó esik manapság a magyarság előtt álló útról. Túlzás nélkül állíthatjuk, sorsfordító idők előtt állunk. A Kárpát-medencében egyre erősödő magyarfóbia és nacionalizmus – lásd szlovák nyelvtörvény, ukrán oktatásügy – komoly kihívás elé állítja nemzetünket. Sűrűsödnek a viharfelhők, és ez persze alkalmas arra, hogy holmi demagóg és felelőtlen, magukat nemzeti trikolórba "csomagoló" politikusok a szélsőségek örvényébe taszítsanak bennünket.

Ez a veszély egyaránt fennáll határon innen és túl. Nemrégiben a magyar jobboldal egyik – demagógiával avagy megalkuvási-hajlammal legkevésbé sem vádolható – képviselőjével igencsak érdekes beszélgetést folytattam. Mikola István Magyarország volt egészségügyi minisztere, a Fidesz európai parlamenti képviselőjével nemrégiben Romániában találkoztam, ahol kifejtette véleményét a nemzetstratégiáról.

– Elsősorban le kell szögeznem – nyilatkozta Mikola István, – hogy a Fidesz és az európai uniós országok magyar pártjainak kiváló szereplése az európai parlamenti választásokon történelmi esélyt jelent a magyarság békés egyesítésére. Gondoljon csak bele, az Európai Néppárt frakcióján belül most több magyar nemzetiségű képviselő ül mint például román. Ez komoly esélyt ad arra, hogy a markánsan népnemzeti, keresztény értékrendek képviselőjének számító csoportosulásban, frakcióban az érdekeinket felelősen és sikerrel tudjuk képviselni.

– Mi lesz az olyan nemzetrészekkel, amelyek valószínűleg sohasem delegálhatnak majd EP-képviselőt Brüsszelbe? Vagy ön szerint a kárpátaljai magyarok bízhatnak efféle csodában?

– Az Európai Unión – hadd tegyem hozzá, hogy egyelőre – kívül rekedt nemzetrészek számára is van esély integrálódni az egyetemes magyar nemzetbe. Ezt az esélyt pedig a "kis lépések politikájának" lehetne nevezni. Az önök esetében – és ez személyes tapasztalatom – sokszor már a kárpátaljai magyarság egyes részeinek túlélése a kérdés. A rahói, viski vagy aknaszlatinai magyarokon nem segíthetnek hangzatos parlamenti frázisok. Azokban a régiókban konkrét, kézzelfogható támogatást kell nyújtanunk az iskoláknak, a kórházaknak és a gazdaságnak. Engedje meg, hogy ezt a kérdést orvosként az egészségügy oldaláról közelítsem meg. Nemrégiben kezdtünk dolgozni a rahói járási kórház felszerelésén. Mint kiderült, nagy szükség lenne a helyi gyermekosztályon egy művese-állomásra, mint orvos-politikus most ezen a projekten ügyködöm. Ha ugyanis egy jól felszerelt művese-állomás megmenti egy magyar életét Rahón, ha a gépek üzemeltetéséhez felkészítünk egy rahói magyar orvost Magyarországon, és ő nem megy el Nyíregyházára vagy Fehérgyarmatra dolgozni a megélhetése érdekében, már tettünk valamit a kárpátaljai magyarság megmaradásáért. A magyarországi politikusoknak e régióban nem az amerikai nagybácsi szerepét kell játszaniuk, hanem saját kompetenciájukon belül gyakorlati tettekkel segíteni nemzettársaikat. Nem szép szavak kellenek Kárpátaljának, hanem apró, de reális tettek, ha azt akarjuk, hogy néhány évtized múltán halljunk még arrafelé magyar szót.

– Az anyaország és Kárpátalja vonatkozásában megkerülhetetlen a megosztottság kérdése. Közéletünkben lassan mindenki mindenkivel haragba van, évek óta várat magára a két ukrajnai magyar párt kiegyezése, aminek levét a kárpátaljai magyarság issza...

– A Fidesz kormányra kerülésével ennek kell az egyik első orvosolandó kérdésnek lennie, és nemcsak Kárpátalja vonzatában. A magyarság körében véget kell vetni a mesterségesen szított megosztottságnak, trianoni határokon belül és kívül egyaránt. Ez viszont semmi esetre sem jelenthet elvtelen összeborulást. A nemzeti értékek és érdekek elárulóinak ugyanis el kell majd számolniuk tetteikkel. Azt is megkockáztatom, hogy a jogállamiság keretein belül el is lesznek számoltatva. Abban viszont nem látok semmi megvalósíthatatlant, hogy liberális és konzervatív, bal és jobboldali polgár először magyarnak kezdje tartani magát, és csak utána liberálisnak, konzervatívnak, bal- avagy jobboldalinak.

– Ön szerint tehát egy baloldali vagy liberális szemléletű magyar is szolgálhat nemzeti célokat?

– Természetesen, de nézzünk egy konkrét példát. Már bemutatkozásakor kiderült, hogy bal-liberális beállítottságú, de a politikai hovatartozás felett pálcát törni nem az én tisztem. Ha viszont azt kérdezi, hogy bal-liberális újságíróként mit tehet a kárpátaljai magyarságért, csak azt mondhatom, hogy írjon. Tárja a nyilvánosság elé ennek a régiónak minden gondját és örömét. Tegye a dolgát! Amikor pedig a helyi magyarságról ír, tegye a dolgát a lehető legjobban. Ezen kívül pedig akarja, hogy megvalósuljon a magyarság nemzeti egysége, mert amit nagyon akarunk, azért tenni is képesek vagyunk. Amiért pedig sok ember cselekszik, az előbb-utóbb valóra válik, még ha most megvalósíthatatlan ábrándnak is tűnik.

Matúz István

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó