2009. július 23., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 104-105. (777-778.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 + (font csomag) Főszerkesztő
"Megfogyva bár, de törve nem"

Szép hagyomány, hogy az egykori Beregszászi Magyar Királyi Gimnázium diákjai minden tanév végén találkoznak, felelevenítik a régmúlt időket, megemlékeznek azokról, akik már nem lehetnek közöttük.

Idén sem volt ez másként. Az öregdiákok a jelenlegi ukrán gimnázium épülete előtt, az egyik még náluk is öregebb platánfa hűsében gyűltek össze. A jelenlévőket Csanádi György Vérke-parti öregdiák köszöntötte.

– A platánfa újra maga alá toborzott minket, hiába csonkították meg, minden tavasszal kihajt, friss, zöld leveleket ereszt, és hívogat bennünket. Nosztalgikus érzés fog el, valahányszor itt, egykori gimnáziumunk előtt sétálok: eszembe jutnak azok az évek, amelyek kitörölhetetlen emléket hagytak mindannyiunk emlékezetében. Nagyon hálás vagyok akkori tanárainknak, akik magyarnak, magyarrá neveltek.

Sajnos egyre kevesebben gyűlünk össze a jó öreg platánfa alatt. Emlékszem, a legelső találkozónkon legalább négyszázan voltunk. Most jó, ha húszan összejövünk, de mi, akik itt vagyunk, ígérjük meg, hogy addig, amíg élünk, megtartjuk ezt a szép szokásunkat.

Lovai Attila, dr. Balogh József és Balázsi Rozália visszaidézték a diákéveket, a cserkésztáborokat, a kirándulásokat, azt a számtalan eseményt, amit az akkori tanári kar szervezett.

– Nagyon fontos számomra ez az évente megrendezett találkozó, hiszen az ifjúkori emlékek előjönnek, a régmúlt évek felelevenednek. Mi, akik most itt vagyunk, amellett, hogy barátok voltunk, együtt tanultunk, a háborút is együtt vészeltük át. Sajnos évről évre kevesebben vagyunk, és az emlékeink is elhalványulnak. Jómagam is egyre gyakrabban tapasztalom ezt. De igyekszem minden éven eljönni ide. Eddig, hála Istennek, még nem szólt közbe az egészségem, s remélem, ez még jó ideig így is marad – mondta mosolyogva Fülöp Lászlóné Sütő Irén.

Balázsi Rozália már évekkel ezelőtt áttelepült Magyarországra, ám mindig eljön, hogy együtt legyen azokkal, akikkel felnőtt, akikkel annyi mindent átélt.

– Nyírbátorban élek, de még egyszer sem mulasztottam el, hogy részt vegyek a találkozón. Ilyenkor a gyermekkori barátoknál vendégeskedem, akik nagyon szívesen fogadnak. Lépten-nyomon összefutok a gimnázium végzőseivel és akkor hosszú órákig nosztalgiázhatunk, beszélgethetünk.

Az egykori gimnazisták egy-egy platánfalevéllel a kezükben átsétáltak a Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumba, ahol megkoszorúzták az iskola falán elhelyezett Kerényi Gyula-emléktáblát. Kerényi Gyula volt az, aki életre hívta az immár tradícióvá vált találkozót.

Hegedűs Csilla

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó