2009. július 21., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 103. (776.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 + (font csomag) Főszerkesztő
Valóságballada

Az ukrán válságkezelés erősen kezd hasonlítani a Kőműves Kelemen népballadára. Hisz amit egyik nap felépítenek honatyáink, az másnapra kártyavárként omlik össze. A feleség szerepét ebben a valóságballadában a népre osztották. Velünk, "belőlünk" akarják a falakat megerősíteni, hogy többé ne dőljenek le. S vagy elbírjuk azokat a terheket, melyeket a vállunkra fektetnek, vagy minket is maga alá temet az ingoványra épített gazdaságpolitika.

Politikusaink az elhibázott ballépéseket velünk akarják megfizettetni, így tervezik kirángatni az országot a morális és anyagi krachból. Feltehetnénk a kérdést, miért pont így akarják ezt megetetni? Persze ha láthatóvá válna az alagút vége és nem egy újabb vonat közeledésétől tartanánk, akkor talán sokan áldoznának a szebb jövőért. Ám a kilátástalanság csak bizonytalanságot és kétségbeesést szül, mely tovább rontja a helyzetet. Lenne is benne ráció, hisz a történelemben nem egy válságot követett fellendülés.

Itt van követendő példának a 1929–33-as gazdasági világválság roosevelti sebtapasza, mely nemcsak kilábalást jelentett, hanem egy újabb virágkor kezdetét hozta. Munkát adott a munkanélkülieknek (ezzel párhuzamosan fellendült a nehéz- és a könnyűipar), támogatta a mezőgazdaságot. Haladékot kaptak az emberek adósságaik visszafizetésére, megnyirbálták a vállalatok jogait és kiváltságait. Ám nálunk mindennek az ellenkezőjével próbálják orvosolni az amúgy is tetszhalott gazdaságot. Mentőöv helyett újabb sarcokat vetnek ki a népre, kártyavárat építenek, mely építés közben összeomlik. Esetünkben a gyenge láncszem a tervezőben keresendő.

Szabó Sándor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó