2009. július 18., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 102. (775.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 + (font csomag) Főszerkesztő
Ki is a nyalnok?

Két versláb között bóklászva egy számára egyértelműen ismeretlen területre tévedt vidékünk József Attila-díjas írója. Majd féloldalas olvasói levelében reagál a lapunkban megjelent egyik publicisztikára, a moralitás felkent lovagjaként támadva a szerzőt és természetesen magát a szerkesztőséget is. Közben mindenbe belecsíp egy kicsit – legyen az helyi, magyarországi, ukrajnai politika, talán Tibet kérdése maradt csak ki fogalmazványából –, aminek végeredményeként szinte bekezdésekként téveszti össze az ingó firmát a fazonnal.

Annyira ismeretlen a vidék, a nagypolitika Nagy Zoltán Mihály előtt, hogy – noha a szerző határozottan kérte a szerkesztőségtől a legapróbb változtatás mellőzését is – még a KMKSZ hetilapja is kénytelen volt két lábjegyzetben kijavítani a szerző blőd melléfogásait. Egyrészt ugyanis tudnia kellett volna – ha egyszer a védelmére kel –, hogy Kovács Miklós százvalahányadik helye valójában a kilencvenkilencedik volt, s hogy Tóth Mihály annak idején nem Volodimir Litvin választási tömörülésének a listáján, hanem Olekszandr Moroz szocialista pártjának képviselőjelöltjei között szerepelt, méghozzá a tizenegyedik helyen.

A lap szerkesztője vagy figyelmetlen volt, vagy megijedt NZM dörgedelmes kísérő levelétől, mert az írás még elbírt volna néhány helyre- és eligazító megjegyzést. Például elmagyarázhatta volna, hogy Matúz István, aki nem bértollnoka, hanem fizetett munkatársa a lapunknak, anno egy humoros krokiban hozta összefüggésbe a KMKSZ elnökét a gázáremeléssel, s hogy ebből bírósági per lett, amit, mellesleg, a Kárpáti Igaz Szó már első fokon megnyert Kovács Miklóssal szemben. Talán az is megért volna egy lábjegyzetet, hogy NZM a "gyalázatosan kormányzó szocialista" párt" által is létrehozott Szülőföld Alaptól szemrebbenés nélkül veszi fel havi apanázsát az Együtt című negyedévi folyóirat főszerkesztőjeként, mely posztról lassan két éve mond le következetesen.

Mindezek fényében úgy véljük, jobban tenné NZM, ha két versláb között tántorogva az erkölcs lángoló pallosának suhogtatása helyett sokkal testközelibb dolgokkal foglalkozna.

Például, amennyiben van saját archívuma, előveszi azokat a nem is oly távoli múltban, 1998-ban írt irományait, melyekben a mostanihoz hasonló vehemenciával áll ki Tóth Mihály mellett, s támadja keresetlen szavakkal az ő védelmére egyébként aligha szoruló Kovács Miklóst. Esetleg még vérében is trikolóros mélymagyarként otthona legrejtettebb zugából, puszta kíváncsiságból (!) kihalássza sarlókalapácsos piros könyvecskéjét. Gerincerősítésként ugyanonnan előkaparja az UMDSZ által neki ítélt, s általa elfogadott nívódíjat. Vagy "önértékeire egyre inkább ráeszmélő és azokhoz ragaszkodó" magyarként felidézi magában a nagy októberi szocialista forradalomról és annak dicső vezéréről szóló ódáit.

Aztán eldönti, ki is a nyalnok, a szélkakas, az örökös kisebbrendűségben szenvedő szenilis paprikajancsi.

KISZó-reflexió

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó