Már napok óta folyik a találgatás és tart a vizsgálat a Perlini Karpat szanatóriumban történt tömeges gyomormérgezés ügyében. 240 gyereket és felnőttet kellett orvosi ellátásban részesíteni, sokan közülük kórházi kezelésre szorultak. Mint kiderült, a gyógyintézménynek nem is volt engedélye gyerekek üdültetésére, az igazgatót felmentették, és a vizsgálat idejére, valamint amíg be nem fejezik a fertőtlenítést, nem fogadhat újabb vendégeket a szanatórium.

Sajnálatos eset, mondhatnánk. Nyár derekán a nagy hőségben megesik az ilyesmi. Igen ám, de ez a szanatórium tudtommal a gyomor- és bélrendszeri problémákkal küszködők kezelésére szakosodott. Tehát ha valakinek, akkor az ott dolgozó orvosoknak és személyzetnek kell a leginkább betartaniuk a higiéniai követelményeket, figyelemmel kísérniük az ételek minőségét. Ennek ellenére rengeteg szabálytalanságra bukkantak, lejárt szavatosságú élelmiszerek vártak feldolgozásra.

Számomra eleve érthetetlen, hogy egy ilyen jóhírűnek tartott intézményben hogyan fordulhat elő ennyi sorozatos mulasztás. Felmerül a kérdés: ha nem történik meg a baj, mikor ellenőrizték volna a szanatóriumot a közegészségügyisek? Lehet, hogy a most feltárt higiéniai szabálytalanságokra jó ideig nem is derült volna fény? Az sem világos, miért nem tűnik fel senkinek, hogy egy intézményben be nem jelentett gyermeküdültetés folyik, profiljától eltérő szolgáltatást végez. Talán csak a szerencsén múlott, hogy eddig nem történt tragédia.

A nálunk megszokott és bevált forgatókönyv szerint biztosan találnak majd egy felelőst, aki elviszi a balhét. Pedig ebben az ügyben bizonyára nagyon sok embernek van vaj – avas vagy penészes – a fején. Végső soron azok sem vétlenek, akik ide küldték üdülni a gyerekeiket. Tisztában kellett lenniük azzal, hogy a szanatórium szakhatósági engedély nélkül vállalja a kiskorúak ellátását. Nem hiszem, hogy nagyot tévednék, ha azt állítom, ez a botrány nemcsak az érintett szanatórium, de egész Kárpátalja tekintélyét alaposan megtépázza. Eddig is sok kifogással éltek az ide érkező turisták, ezek után bizonyára még óvatosabbak lesznek, s nem csodálkoznék, ha sokan egy ideig el is kerülnék vidékünket.

Varga Márta