2009. július 4., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 94. (767.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 + (font csomag) Főszerkesztő
Hordót a szónoknak!

Nemrégiben ott voltam az egyik kárpátaljai falunapon, melyet a kádármesterek munkáinak szentelt Salánk lakossága. Az eseményen természetesen vidékünk politikumának jobboldali(?) celebritásai is tiszteletüket tették. Többek között a KMKSZ vitéz elnök ura is mikrofont ragadott. Hordóra ugyan nem hágott – pedig egy "kádárünnepen" de stílusos lett volna –, ám azért kirittyentett politikai toborzóbeszédével sikerült megsavanyítania egyesek szájában a meggyszín bakatort. Igaz ugyan – mondotta –, hogy Salánkot elverte a jég, és az is való, hogy a mögötte(?) álló szervezetnek egy huncut garasa sincs, tehát segíteni nem tud. De azért szavazzanak csak rá a választásokon. Más se ad majd semmit, akkor meg legalább támogassanak a salánkiak egy, a magyar érdekeket képviselő erőt, és nem – ezt idézem, hiszen diktafonom nem szokott hazudni – a "magyarországi elvtársak kárpátaljai csicskásait".

No, részemről itt kezdett szakadozni az a sokat bíró cérna. Végtére nem politikai kortesbeszédet hallgatni mentem én Salánkra, hanem jót mulatni erdész-vadász, fafaragó, tanár, borász, lelkész, hagyományőrző és egyéb barátaimmal. Akikkel mellesleg van egy hallgatólagos megállapodásunk: sör, bor, nő, horgászbot és puska mellett a politika tabutéma! Hiába, minket csak a falu, meg az élet nevelt. Mi nem hallgatunk politológiát egyik neves egyetemen sem...

Aztán meg nyíltan megsérteni, "leelvtársazni" a legitim és hivatalban lévő magyar kormány konzulját, aki kb. fél méterre áll .... Ejnye-ejnye elnök úr. Hát nem tudja, hogy hasonlót egykoron egy bizonyos Nyikita Szergejevics nevezetű kolléga – ó, pardon –, elvtárs tett az ENSZ-ben. Avagy talán ezt is valamelyik jeles amerikai egyetemen tanulta?

Bár ami azt illeti, azért ezzel az "elvtársazással" vitába szállnék. Vagy talán a politikailag balközép beállítottságú, egységes magyarságról álmodók – az elnök úr olvasatában "elvtársak" – talán már nem is lehetnek az egyetemes magyar nemzet részei?

És akkor még itt lenne ez a "magyar érdekeket képviselő" kifejezés. Lehet, hogy rosszul emlékszem, de néhány éve bizony egy "csicska, hopp!"-ra a nemes és vitézlő elnök úr olyan ukrajnai párt mögé ugrott segéderőnek, amely ma nyíltan kokettál az ukrán szélsőjobbal. Hallgatólagosan védi a nemzetiségi emlékjelek meggyalázóit, és kedves gyengédséggel ápolgatja kebelén a frissen született nemzetállamok otromba nacionalizmusát. Miközben kisebbségellenes intézkedések meghozatalából űz valóságos versenyt. Nem akarok régi sebeket feltépni, de mintha azoknak a fránya "magyarországi elvtársaknak" a cudar "kárpátaljai csicskásai" akkoriban megmondták volna, hogy nem lesz jó vége a dolognak.

Mindegy, hagyjuk a múltat. Inkább azt mondom, kapja mindenki azt, amit megérdemel. A szónok hordót, a hallgatósága meg egy kis jóféle kadarkát, hiszen e bor sav- és alkoholtartalma állítólag még a politikai sületlenségeket is emészthetővé teszi.

Matúz István

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó