Történelminek számító első alkalommal került sor diplomaosztóra az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Karán. Húsz hallgató vette át diplomáját. Köztük három vöröset.

A diplomaosztó ünnepségen Lizanec Péter üdvözölte a magyar nyelv és irodalom szakos diákokat, tanárokat, szülőket és barátokat. A kar dékánja visszaemlékezett az egyetemen folyó magyar nyelvű oktatás történetére. Mint kihangsúlyozta: nem volt könnyű idáig eljutni, éppen ezért nagy öröm, hogy amit elterveztek, azt sikerült megvalósítani. Emlékeztetett, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrajna klasszikus felsőoktatási intézményei között a kilencedik helyen áll. A dékán szólt a magyar nyelvű oktatást veszélyeztető minisztériumi rendeletekről is, miközben megjegyezte: a miniszterek jönnek-mennek.

– A 2008. szeptember 25-én megnyílt magyar karnak ez az első kibocsátása, a filológián viszont már a negyvenkettedik – jegyezte meg Lizanec Péter.

– A hallgatók felnőttek az évek során, s azt kívánom, hogy mindig olyan szépek, boldogok és egészségesek legyenek, mint most. Legyen szerencséjük az életben és legyen munkahelyük. Az alapot ehhez megkapták.

Meghatottan szólt a diákokhoz Borbély Edit csoportvezető. Megköszönte a szülőknek, hogy egyetemi tanulmányokra ösztönözték gyermeküket. Ez a beruházás szerinte ugyan pénzben nem mérhető, a diploma viszont kétségtelenül arra predesztinálja a hallgatókat, hogy szép pályát fussanak be az életben.

– Az évek során kilencen morzsolódtak le a csoportból. Most húszan kaphatták kézbe diplomájukat, akiknek az évek során sok minden került a virtuális tarisznyájába. Ők most nőttek fel igazán, s immár ifjú kollégaként tekintek rájuk – mondta Borbély Edit.

Köszöntötte az egybegyűlteket Gortvay Erzsébet, a Kijevi Szlavisztikai Egyetem ungvári fiókintézete magyar–angol szakának vezetője. A szülők nevében Palkó Valéria köszönte meg a tanárok sokéves munkáját, kiemelve: a szépre és a jóra tanítottak egy olyan világban, ahonnan éppen ezekből van kevés. A feladatukat elvégezték, s most a gyerekeknek kell bizonyítani, hogy az elmúlt öt év munkája nem volt hiábavaló. Hangsúlyozta, nincs nagyobb öröm annál, mint amikor a szülő látja, hogy a gyermeke sikeres.

A végzősök is megköszönték a tanárok és a szülők fáradozását. Az utolsó szó az elsősöké volt, akik a jókívánságaik kifejezése mellett, követve a hagyományokat, tarisznyát nyújtottak át a magyar kar első diplomásainak.

T. V.