Meglett, harmincas férfiak ültek a Ternopili Megyei Fellebbviteli Bíróságon a vádlottak padján. A hat személyt Kárpátalján csoportosan elkövetett két rendbeli fegyveres rablótámadással vádolták. Az eljárást biztonsági okokból folytatták le más megyében. A bandavezér, a bűncselekmények értelmi szerzője a harmincnégy éves lembergi származású Mihajlo M. volt. Tettestársaiként a harminchárom éves ungvári Artur R., a negyvenéves munkácsi Andrij M. és negyvenhét éves földije, Mihajlo B., valamint két harkivi lakos figurált.

Mihajlo M. bűntársaival közösen tervelte ki az Ungvár közelében élő egykori rendőrtiszt családi házának kifosztását. A rendőrségtől nyugdíjba vonult, majd vállalkozásba kezdett férfit jól ismerte a bandavezér. Azt is tudta, hogy a vállalkozó épp egy bűneset miatt élvezi a magyarországi börtönkosztot. Tehát gyerekjáték a ház kirablása. A lembergi úgy tudta, hogy az exzsaru házában legalább ötvenmillió(!) dollár van elrejtve.

A támadáshoz alaposan felkészültek. A közelben kibéreltek egy lakást, onnan figyelték, milyen mozgás van a kiszemelt ház körül, van-e őrszemélyzet, riasztóberendezés.

A banda négy tagja intézte a támadást. A másik kettő odakint biztosította a terepet. A falként magasodó kőkerítésen könnyedén átjutva pisztolyokkal és egy Kalasnyikovval felfegyverkezve, símaszkot húzva az arcukra rontottak be a házba, ahol a lakásra felügyelő férfi tartózkodott. A szerencsétlennek megijedni sem volt ideje, máris leteperték és gúzsba kötözték. Ám hiába faggatták, hol rejtegeti pénzét a házigazda, az illetőnek fogalma sem volt róla.

Ekkor azonban váratlan esemény zavarta meg a banditákat: valahonnan előkerült a felvigyázó cimborája. A géppisztolyos reagált a leggyorsabban. A fegyver tusával leütötte az illetőt, a többiek pedig megkötözve a másik őr mellé fektették. Amikor magához tért, pisztolyt nyomtak a halántékához és úgy fenyegették. Ám ő sem tudott többet, mint a társa.

A bandavezér végül úgy döntött, nekiállnak átkutatni a házat. A pincétől a padlásig minden zegét- zúgát átnézték. A hajnalig tartó keresés azonban nem járt sikerrel. Be kellett érniük néhány értékes maroktelefonnal és négyszáz hrivnya készpénzzel. Végül a megkötözött őröket sorsukra hagyva távoztak.

A bűnözők kevesellték a zsákmányt. Elvégre dollár-tízmilliókra számítottak. Más célpont után kellett hát nézni. Nem soká keresgéltek, mert Mihajlo M. tudomására jutott, hogy az ungvári vámudvart elhagyta egy drága híradástechnikai cikkekkel megpakolt hmelnicki rendszámú nyerges vontató. A vezérnek azonnal kész volt a terve a kamion kifosztására.

Két személygépkocsival vették üldözőbe a kiszemelt járművet. Egy benzinkútnál érték utol. Miközben a kútkezelő feltöltötte a tankot, a kamionsofőr beült a büfébe. Ekkor egy idegen ült le mellé és arra kérte, vigye el őt Lembergig. A kamionos nem sokat gondolkodott. Elvégre útitárs nélkül sokkal unalmasabb lett volna a hosszú út. A szerencsétlennek sejtelme sem volt róla, hogy a banditák egyikét vette fel járművére és a tettestársak követik, hogy a megbeszélt időben lecsapjanak.

Egy ideig békésen cseverésztek. Az útitárs kellemes beszélgetőpartnernek mutatkozott. Éjjeli tizenegykor azonban pisztolyt rántott elő a felöltője alól és a hangtompítós fegyvert a vezetőre fogva követelte, azonnal álljon meg. A kamionos kénytelen volt engedelmeskedni. A lefékezett jármű vezetőfülkéjébe két álarcos hatolt be. Kirángatták a vezetőt a volán mögül, kezét és lábát összekötözték, egy zsákot húztak a fejére, majd átcipelték a személygépkocsijukba és a Munkácsi járás egyik településére hajtottak vele, ahol kitették.

A többiek pedig Ignéc (Znyacevo) közelében hozzáláttak a kamion kirakodásához. A munkához felfogadtak néhány helybéli fiatalembert, akiknek sejtelmük sem volt róla, hogy lopott áruval van dolguk. A kirakodást követően a banditák hozzáláttak leltárt készíteni. Úgy saccolták, hogy plazmatévék, DVD-készülékek, számítógépek és a többi márkás elektronikai cikk összértéke több mint háromszázezer dollár. A zsákmányt később a banditák értékesítették, a pénzt elosztották egymás között.

A hat vádlott a bíróság előtt tagadta bűnösségét. A leghevesebben a bandavezér tiltakozott a bűnvádi eljárás ellen. A ternopili bírák azonban következetesen bebizonyították a vádlottak bűnösségét. Mihajlo M. mint a bűnszövetkezet vezetője és a bűncselekmények értelmi szerzője tíz év szabadságvesztést kapott, bűntársait nyolc év hat hónap, illetve kilenc és fél év börtönnel, valamint vagyonelkobzással büntették.

B. Cs.