Azt hinné az ember, hogy amióta úgymond nem érdemes átjárni a magyarországi oldalra, nem is kell órákat rostokolni a határátkelőn. Sajnos a minap nem ezt tapasztaltam...

A reggeli órákban érkeztünk a sorompóhoz. A hangulat bizakodó volt, ugyanis az ukrán oldalon mindössze négy autó állt előttünk. Gondoltuk, 20-25 perc, és a túloldalon vagyunk. Sajnos nem így történt. A két határ között megállt a "tudomány". A sor majd egy órán keresztül nem mozdult. Az ember pedig már csak olyan, hogy néhány perc semmittevés után elfogja az unalom, és ilyenkor általában keresztrejtvényt fejtek. De, mint ahogy már említettem, optimista voltam a határátkeléssel kapcsolatban... Mivel az autóból ki sem szabad szállni, jobb híján nézelődtem. Egyszer csak a másik sorban igen érdekes dologra lettem figyelmes. És milyen az újságíró? Azonnal elővettem a fényképezőgépemet, mondván: ezt lencsevégre kell kapnom. Az egyik, a korban már jócskán benne lévő hölgy irigylésre méltó nyugalommal ült az autójában, és terítőt hímzett. Néha fel-felnézett, nem mozdul-e a sor, s miután észlelte, hogy esze ágában sincs, ugyanolyan nyugalommal folytatta a kézimunkát tovább.

Elgondolkodtam: mennyire össze tud keveredni a régi és a modern kor, hiszen a hölgy, külsejét tekintve javában nyugdíjas, mégis halad a korral, hiszen autót vezet, ám a zsigereiben ott van a nagyanyáitól rámaradt kézimunka-szeretet.

Hegedűs Csilla