Néhány éve, mikor Magyarországon módomban állt megtekinteni egy erdei iskolát, sárgultam az irigységtől. Rettenetesen sajnáltam, hogy nálunk, Ukrajnában szinte ismeretlen ez az intézmény. Több mint valószínű, hogy azok a gyerekek, akik közvetlen tapasztalatokat szereznek az erdészeti munkák terén, és nem ismeretlen számukra a növény- és állatvilág, talán nem fogják szemétlerakónak használni pagonyainkat. Gondolataimmal nem lehettem egyedül, mert 2006-ban Ukrajnában is követendőnek ítélték a nyugat-európai példát. Létrejöttek, pontosabban újraszerveződtek a szovjet rendszer idején már létezett ifjúsági erdészetek. Ezek keretein belül a vállalkozó szellemű középiskolások közvetlenül tapasztalhatják meg, miből is áll ma egy ukrán erdész munkája.

A salánki erdészet Nagyerdő részlege mostanság gyermekzsivajtól hangos. Tizenéves kamaszok vették kezükbe az ásót. 2,1 hektár frissen ültetett tölgy-kőris vegyes telepítvény mutatta fáradozásuk sikerességét.

– Személy szerint is érintett vagyok az ifjúsági erdészetek munkájában – fejtette ki Ágij László, a nagyszőlősi erdőgazdaság helyettes vezetője, az ifjúsági erdészképzés koordinátora –, hiszen annak idején bátyámmal mi is részt vettünk ilyen irányú felkészítésben. Nagyrészt annak a régi szovjet erdei iskolának köszönhetjük, hogy hivatásul választottuk az erdészetet. Ezt a régi-új kezdeményezést szeretnénk most tovább vinni.

– Milyen munka zajlik az ön irányításával?

– A helyi középiskola tanulóiból szerveztünk csoportot, melynek tagjai amolyan fakultatív képzés keretében ismerkednek munkánkkal. Betekintést nyernek az üzemtervek elkészítésébe, megismerik a növénytársulásokat, de választ kapnak olyan kérdésekre is, hogy például miért kell kőrissel vegyesen telepíteni a tölgyet. A felsoroltakon kívül pedig komoly segítséget is jelentenek számunkra a gyerekek. A magok, szaporítóanyagok jelentős részét ők gyűjtik be a foglalkozások során, de a csemetekert gondozásából is kiveszik részüket.

Ugyanakkor az ifjúsági erdészképzésnek van egy másik aspektusa is. Elmondhatom, hogy azok, akik évek óta tagjai ennek a "klubnak", sokkal jobb tanulmányi eredményeket érnek el, mint társaik. Talán azért, mert az erdészek között beleszoktak egy rendet, fegyelmet és precíz gondolkodást megkövetelő életformába.

– Ki finanszírozza a programot?

– Erdészeink úgyszólván társadalmi munkában foglalkoznak a gyerekekkel, az erdőgazdaságunk pedig lehetőségeihez mérten igyekszik motiválni a nebulókat. A tavalyi fatelepítésünkkor kisebb ajándékokat kaptak az "erdészeti ki-mit-tud" legjobbjai, most pedig egy jó erdészgulyással mondunk köszönetet a segítségükért. Ezenkívül igyekszünk a formaságokra is adni, ezért az erdőgazdaság a legjobb diákoknak gyermek-erdészegyenruhákat varratott.

– Milyen az érdeklődés?

– Hatalmas, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a mostani munkánk. Az erdő jövője a te kezedben van program keretein belül egy több mint kéthektáros parcellát szerettünk volna beültetni. Arról volt szó, hogy a helyi tanintézetből az erdei iskola programunkban részt vevők és még néhány diák érkezik. 15–20 segítőre számítottunk, ám harmincan jelentek meg. Amikor közöltem velük, hogy aki gondolja, hazamehet, és a suliban igazolom az óramulasztását, szinte megsértődtek. Senki sem akart kimaradni a munkából és azt hiszem, ez a legjobb érv a program folytatása és támogatása mellett.

Matúz István