Mivel húsvét táján kezd kihajtani, a nárciszt húsvétvirágnak vagy a feltámadás virágának is nevezik, s többnyire a keresztre feszítést ábrázoló képeken is látható.

A nárciszt már a régi görögök is termesztették és kedvelték, főként a belőle készíthető, bódítóan illatos olajért.

Csodaszép virága a havasi réteknek és legelőknek, amely éppen úgy jellemzi a tavaszt, akár a rózsák és az íriszek nyílása a nyár közeledtét.

A nárcisz hagymát nevelő, keskeny, szálas tőleveleket fejlesztő, évelő növény, amelynek közel harminc nemesített fajtája ismeretes.

Alakban, méretben, színben és virágzási időben meglehetősen változatosak. Színük többnyire fehér vagy különböző árnyalatú sárga. A hibridek között akadnak rózsaszínűek és pirosak is.

A nárciszokat a kert napos, jó táperőben levő, de nem frissen trágyázott részébe ültessük. Leggyakrabban az évelőágyakban kapnak helyet, ahol elvirágzásuk és a lombozatuk visszahúzódása után, nyáron más évelő növények díszítik a területet. A fehér és élénksárga virágok igen jól hatnak a sötétebb tónusú cserjék és különösen az örökzöld fák és bokrok előterében.

A kertekben leginkább elterjedt és kedvelt nárciszfajok közé tartozik az illatos, hatszirmú, fehér virágú, középen kiemelkedő kis vöröses "bordűrös" költő, a világos és sötétebb sárga tölcséres, illetve a hasonló színű, negyven-hatvan centiméter magas tazetta nárcisz.

Lombozatuk a virágok elhervadása után rövidesen elhal, a levelek fokozatosan elhervadnak, a bennük levő tápanyagok a hagymába húzódnak vissza. A hagymákat, amelyek mellett több-kevesebb fiókhagyma is fejlődik, három-négy évenként fel kell szedni, mert különben elgyengülnek, elsatnyulnak, virágzóképességük csökken. A felszedésre június végén, július elején kerüljön sor, mert ezután új gyökérzetet fejlesztenek, és ha ekkor szedjük fel őket, nehezen tarthatók el a kiültetés időpontjáig.

A virágoztatásra alkalmas, kifejlett hagymákat különválogatjuk a kisebb, továbbnevelésre valóktól. Ezen utóbbiakat a veteményeskertben, sorba elvetjük, és még egy évig tovább neveljük, mielőtt a virágágyakba ültetnénk őket.

A hagymák tárolására hűvös, száraz helyiséget válasszunk. A raktár vagy a kamra polca nagyon alkalmas erre a célra. Ha sok hagymánk termett, akkor ezeket faládában vagy lapos műanyag dobozban, vékony rétegben kiterítve tartsuk. Néhányat papírzacskóban is kielégítően eltarthatunk az ültetésig. Óvjuk a hagymákat az egerektől!

A kifejlett hagymákat szeptemberben vagy legkésőbb októberben ültetjük el, előzőleg mélyen felásott és megjavított földbe, tíz centiméter mélyen. Ezek rövidesen gyökereket fejlesztenek, de ősszel még nem hajtanak ki. A leghidegebb télen sem igényelnek talajtakarást vagy más egyéb téli védelmet, mert e nélkül is károsodástól mentesen áttelelnek, majd kora tavasszal – a fagyok elmúltával – megkezdik életműködésüket: a hajtásaik megjelennek a talaj felszínén, és a tulipánokkal, a jácintokkal egyidejűleg örvendeztetik meg a kertészt üde színű, szép formájú virágaikkal.

Egy csoportba mindig csak egyféle nárciszt ültessünk, hiszen a természetben se fordulnak elő kevert állományban.

Ilyenkor, áprilisban, nagy öröm az otthonunkban is egy szép csokor virág. A levágott nárciszokat laza csokorba kössük. Nagyon szépek önmagukban is, de tehetünk melléjük egy-két szál piros tulipánt vagy kék kígyóhagymát is. Zöld "kísérőnek" megteszi egy fenyőágacska vagy a magyal, puszpáng, tujabokor egy levágott, leveles ága is. Fordítson gondot a virágtartó edény kiválasztására is. A legszebb az egyszerű agyag- vagy kerámiaedény, ne a váza, hanem a virág pompázzon!