2009. március 26., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 43-44. (716-717.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum Főszerkesztő
A szoborgyalázás visszhangja az ukrán sajtóban

A kárpátaljai ukrán médiumok többsége címlapon, illetve nagyobb lélegzetű írásokban foglalkozik a magyar emlékjelek, így Petőfi Sándor ungvári szobrának meggyalázásával. A cikkek egyértelműen elítélik a vandalizmust. Persze, azért akadtak olyan lapok, mint például a megyei tanács orgánumaként jegyzett Novini Zakarpattya, melyek egyetlen sort sem pazaroltak a témára.

Az Uzsgorod című hetilap "A tolerancia nem mindenki vonása" címmel a teljes címlapon Petőfi szobra és a magyar emlékművek megszentségtelenítésével foglalkozik:

"Ungváron március 14-ről 15-re virradóan ismeretlenek festékkel öntötték le Petőfi Sándor szobrát. Hasonló szégyenteljes támadás érte a Vereckei-hágón lévő magyar honfoglalási emlékművet is. Utóbbira bizonyos soviniszta beállítottságú politikai erők nem első alkalommal emeltek kezet. Ezúttal a vandálok megrongálták az emlékművet és gyalázkodó szövegeket festettek rá..."

Az ungvári önkormányzat lapja kemény, elítélő hangnemben jegyzi meg, hogy a hasonló vandál cselekmények furcsamód egybeesnek a vörös mezei ünnepségekkel, ahová hágóntúli soviniszta csoportok érkeznek. Egyértelmű, fogalmaz a cikkíró, hogy ezek nevéhez fűződnek a magyarellenes megnyilvánulások, melyek csak a békétlenséget, a kárpátaljai nemzetiségek közötti feszültségkeltést szolgálják.

Petőfi szobrának meggyalázói is az ukrán nacionalista körökben keresendők, állapítja meg az írás, mely egy magát megnevezni nem kívánó szemtanút is említ. Az illető az éjszakai órákban levitte a parkba a kutyáját sétáltatni és látta, hogy a közelben megállt két nagy, nem kárpátaljai rendszámú autóbusz. A járműből néhány fiatalember szállt ki és a költő szobrához rohant...

A lap kifejti, hogy a magyarok, bár az eset felháborította őket, mégis bölcsen és példamutató mérsékletességgel viszonyulnak a gyalázkodáshoz. Megértik ugyanis, hogy bármilyen éles ellenreakciót a bűnözők a saját sikerükként élnék meg.

Az Uzsgorod közli a városi tanács képviselőinek tiltakozó nyilatkozatát is.

A RIO megyei hetilap két számának több írásában is foglalkozik a témával. "A rendőrség huliganizmusnak tartja a magyar nemzeti emlékjelek elleni akciókat" című, a március 21-i számban megjelent cikk az elkövetőket elítélő hangnemben tudósít a sajnálatos ungvári eseményről, kitérve a többi magyarellenes megnyilvánulásra is.

"Olyan nemzetiségek közötti konfliktust próbálnak gerjeszteni, amilyenre soha nem voltak vevők a kárpátaljaiak. Ugyanakkor ezek az egyének biztosak lehetnek abban, hogy tettük büntetlen marad, mert különben nem vetemednének újabb gyalázatos tettre."

A RIO szerint fura, hogy a megye vezetői csak napokkal később reagáltak a sorozatos vandál cselekményekre. Pavlo Kononenko, Kárpátalja főrendőre és Bohdan Tivodar, az SZBU megyei vezetője is csak huliganizmusnak minősítette a vandalizmust.

A lap másik írása "Képmutatás és nácizmus" címmel mintegy folytatása az előbbi gondolatmenetének:

" Az események kapcsán akaratlanul is kikívánkozik néhány megjegyzés. A megyei vezetés Havasinak, a közigazgatás elnökének és Kicskovszkijnak, a megyei tanács elnökének aláírásával kiadott nyilatkozatában mintegy elítéli a magyar emlékművek elleni vandál akciókat. Mi több, a megye vezetői kérik a rendvédelmi szerveket és az SZBU-t, hogy találják meg az elkövetőket.

De... mindez annyira képmutatásnak tűnik, hogy az embert rosszullét fogja el tőle. Tisztelt Havasi és Kicskovszkij, talán nem látták azokat az egyéneket, akik meggyalázták az emlékműveket??? Talán nem álltak ott önökkel együtt a Vörös Mezőn, amikor az elnök előtt hajbókoltak??? Nos, akkor mi emlékeztetőül elmondjuk. Csak nézzék meg a Vörös Mezőn készült felvételt, ahol önök is ott voltak. Ismerősök a feliratok??? Önök is látták azokat??? És megkeresték az SZBU-t, a rendvédelmi szerveket???

Nyilvánvaló, hogy nem. Akkor meg miért tesznek közzé ilyen közleményt?"

"Politikai diliház" címen közli az Ukrán Nemzeti Egyesülés (UNO) tiltakozó nyilatkozatát a Novinka című hetilap. Igaz, a nyilatkozatot aláírók, akik között ott van több nacionalista nézeteiről ismert szervezet megyei vezetője, mint például Oleg Kucin, a Szvoboda vagy Volodimir Pipas, a Proszvita részéről, nemcsak elítélik és ukránellenesnek is titulálják a vandalizmust, hanem magyarázkodnak:

"Ugyanakkor megjegyezzük, hogy a provokátorok cselekményeit az tette lehetővé, hogy az ukrán állami vezetők a társadalmi és politikai szervezetek tiltakozása ellenére engedélyezték a kárpátaljai ukránok gyarmati sorban tartására emlékeztető magyar szimbólumok felállítását..."

A nyilatkozat aláírói szerint csak úgy lehet elejét venni a hasonló cselekményeknek, ha a kárpátaljai magyar szervezetek lebontják a vereckei honfoglalási emlékművet és eltávolítják a turulmadarat a munkácsi várból.

A Zakarpatszka Pravda is terjedelmes cikkben foglalkozik a szoborgyalázással és annak hátterével. "Az emlékművek nem hibásak" című írást jegyző Andrij Hanuszics önkritikusan kifejti, hogy: "Tőlünk, ukránoktól még nagyon messze van, hogy a magyarokhoz hasonlóan civilizáltan, európai módon, a más nemzetiségek érzületét tiszteletben tartva méltassuk elődeinket, történelmi eseményeinket. Számos honfitársunk számára Európa a vízummentességgel, a magas fizetésekkel és szociális vívmányokkal egyenlő. Valójában Európát az olyan jogszabályok, viselkedési normák jelentik, melyekben a tolerancia, az emberi és a kisebbségi jogok tiszteletben tartása áll az első helyen. "

A cikk szerzője szerint nálunk is bimbózni kezdett a demokrácia, de azt a szoborgyalázók, emlékműrongáló vandálok lábbal tiporják. "Szégyenletes és félelemkeltő. Szégyen Európa előtt, mely olyan középkori barbároknak néz minket, akik semmi jobbat nem tudnak kiötleni, mint kezet emelni a kőbe és bronzba öntött emlékjelekre. Vajon a magyar nacionalisták, akik nem nagyon szeretnek bennünket, miért nem gyalázták meg a Kobzos budapesti szobrát? Pedig megtehették volna..."

A magyarok az ukránokkal ellentétben nem acsarkodnak a szomszédjaikkal, szögezi le a szerző, aki szerint az ellentétek forrása az ukrán mentalitásban keresendő. Az olyan nacionalisták, mint Tyahnibok, a Szvoboda országos szervezetének elnöke és társai folyton másokban és nem saját magukban keresik bajaink okozóját. És ameddig nem látják be a saját kicsinyességüket, nem ismerik fel hibáikat, addig "naponta kell még oldószerrel mosni a szobrokat, emlékműveket, mert a mi rossz életünkért ezeket tartják felelősnek..."

Nem a magyarságon, hanem a kárpátaljai ukránok, ruszinok becsületén, tekintélyén ejtettek foltot az emlékmű- és szoborgyalázók, állapítja meg írásában a Sztarij Zamok Palanok "Festékkel öntötték le Petőfi Sándort" című írásában. És hozzáfűzi, hogy az ilyen gyalázat nem jellemző az itt élőkre...

B. Cs.

Nyílt levél

Több riasztó hír jelent meg a médiában a kárpátaljai magyarok történelmi és kulturális emlékjelei elleni vandál cselekedetekről. Petőfi Sándor ungvári szobrának, az 1848–49-es forradalom podheringi ütközete emlékoszlopának, illetve a Vereckei-hágón felállított honfoglalási emlékműnek a meggyalázása a magyarok legnagyobb nemzeti ünnepét megelőzően történt.

A független Ukrajna területén mintegy száz nemzeti kisebbség él. Mindegyiküknek féltve őrzött hagyományai, kulturális és történelmi értékei vannak. Az ukrán nemzet tiszteli ezeket. Tőlünk idegen az intolerancia, évszázados kultúránknak nem sajátja az idegengyűlölet.

Mi, a kijevi ukrán értelmiség képviselői mélyen elítélünk minden etnikai alapú atrocitást, felháborítónak tartjuk a Kárpátalján történteket. Az emlékjelek elleni támadás erkölcstelen cselekedet, mely rávilágít az elkövetők gerinctelenségére, sekélyes értékrendjére. Az ilyen egyének nem hazafiak, tetteikkel csak az ország helyzetének destabilizálását érhetik el. Megértjük az ilyen tendencia veszélyességét és bízunk benne, hogy a vandálok kézre kerülnek és elnyerik megérdemelt büntetésüket. Hisszük: eljön az idő, amikor társadalmunkban nem lesz többé létjogosultsága az ilyen mentalitásnak.

Tisztelettel:

Mikola Szjatriszkij, Mikola Timoscsuk, Petro Szirij, Katerina Zoszics, Szerhij Lipcsanszkij, Irina Szira, Olga Iszakova, Natalija Vaszkova, Vjacseszlav Volinec.

Kijev, 2009. március 23.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó