Immár sokadszor mentek neki, verték szét, öntötték le festékkel, látták el a magyarságnak szóló politikai üzenetekkel a vereckei honfoglalási emlékművet. Nagyon csodálkoznék, ha a hír most bárkit megdöbbentett volna. Én ugyanis istenigazából azon akadnék fel, ha ennyivel megúsznánk március idusát.

Tudniillik, mindenképpen várható volt, hogy március 15-e közeledtével Vereckén történik valami. Az emlékmű újabb meggyalázására sor került volna minden egyéb ok és indok nélkül is, ám a mellékesen senki által el nem ismert Kárpát-Ukrajna kikiáltásának közelgő 70. évfordulója, annak magas szintű megünneplése ideális ürügyet szolgáltat ahhoz, hogy ismét előkerüljenek a festékszórók és a kalapácsok. Nem szeretnék jóslásokba bocsátkozni, de nem lepődnék meg, ha a mostanit újabb magyarellenes kirohanások követnék: tüntetések, nyilatkozatok, uszító hangnemű cikkek sorozata a szélsőséges lapokban.

Nincs min csodálkoznunk már csak azért sem, mert az egész ukrajnai belpolitika ideális táptalajt biztosít a szélsőséges, idegengyűlölő, kirekesztő nézetek burjánzásához. A politikai kiúttalanság, a hatalmi ágazatok között zajló nevetségesen szomorú, lassan minden játékszabályt nélkülöző hadakozás sem vezet a közbéke megteremtéséhez, az államszintre emelt kisebbségellenesség pedig csak lovat ad a hangoskodók alá. A mindennel és mindenkivel elégedetlen táboruk növekedéséhez pedig óriási mértékben hozzájárul az Ukrajnát egyre jobban maga alá gyűrő gazdasági és pénzügyi válság.

Egy harkivi központú jogvédő csoport adatai szerint 2006-tól Ukrajnában ugrásszerűen megnövekedtek a fajgyűlölő megnyilvánulások. Az említett évben tizennégy támadást és két gyilkosságot követtek el rasszista indíttatással. Rá egy évre más nyolcvanhét támadásra és hat gyilkosságra került sor. Tavaly az ukrán belügyminisztérium statisztikája szerint csak a januári-áprilisi időszakban százhatvan – a hivatalos megfogalmazás szerint: "nem szláv kinézetű" – személyt inzultáltak, közülük hetet meggyilkoltak. Az esetek és a vereckei emlékmű meggyalázása között egyenes az összefüggés.

Az elkövetők azonban néhány dologgal valószínűleg nem számoltak. Egyfelől azzal, hogy tettükkel ismét a figyelem központjába emelték a hányatott sorsú emlékművet, magyarán tevőlegesen hozzájárultak annak további népszerűsítéséhez. Másfelől, igaz, kissé szokatlan grafikai eszközökkel, de valójában önmaguk életrajzát vitték fel az ártatlan kövekre, és egyben diagnosztizálták önmaguk egészségi-mentális állapotát. És, lévén három a magyar igazság, hírül adták a nagyvilágnak: éljenek bár az öreg kontinens szívében, számukra még igencsak messze van az európai honfoglalás.

És végül aktuális adalékként: Lembergben ismeretlenek fehér festékkel öntötték le az Ukrán Nacionalisták Szervezete megalapítója, Jevhen Konovalec emléktábláját. Ahogy mondani szokás ilyenkor: no comment...

Kőszeghy Elemér