A történelem eseményeit az utókor értékeli. Vagy éppen átértékeli. Megörökíti belőle azt, ami fontos, amit annak vél. Vajon mennyire fedi a valóságot, hiteles-e a történelemkönyvek tartalma?

Doma István módszerész (Sárosoroszi):

– Ha nem is teljesen, de jelentős részben azért a valóságot mutatják be. Ez kiváltképp igaz a világtörténelem tankönyvekre. Ugyanakkor az is tény, hogy vannak olyan történészek, akik hajlamosak a saját szájuk íze szerint tálalni az eseményeket. Ez nem hamisítás, csak ferdítés. Ezért is fontos, hogy egy adott államban olyan szakemberek kerüljenek pozícióba, akik nemzetiségtől függetlenül ítélik meg a történteket.

– A tankönyvekben talált konkrét elferdítést?

– Ilyesmivel nem találkoztam. Ugyanakkor például Kárpátalja történelmét – amellyel kapcsolatban viták vannak – más szemszögből nézi a magyar és az ukrán történész. Egy magyar–ukrán vegyesbizottság közös álláspontjára lenne szükség.

Mandrik Iván történész (Ungvár):

– A tankönyvek soha nem fedhetik le teljesen az elmúlt korok eseményeit. Nem mindent írtak meg a történészek, de nem is lehet. Ugyanakkor a fontos dolgokat nem lehet eltitkolni. Lehet, hogy csak évszázadok múlva, de kiderülnek. Az idő mindent a helyére tesz. Sztálin vagy Rákosi rendszerét egy- időben csak dicsérni lehetett, a Horthy-érát pedig fasiszta korszakként emlegették. Ma már egészen más az álláspont. Persze, vannak, akik elferdítik a múltat, de őket nem is nevezném történészeknek.

T. V.