A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket...

Mai vendégünk Kijovics Katalin rendőrőrnagy, az Ungvári Városi Belügyi Főosztály vezetőjének kommunikációs titkára.

– Beosztásában a titoktartás az egyik fő szempont. A nőkről viszont elterjedt, hogy szeretnek pletykálni.

– Nekem erről merőben más a véleményem. Szerintem a férfiak azok, akik több szabad idővel rendelkeznek, és ebbe belefér a terefere is. Igaz, ezt ők másként nevezik.

– Gyerekkorától rendőrnek készült?

– Iskoláskoromban hegedülni tanultam, és arra gondoltam, hogy híres zenész leszek. Később a számok világa vonzott, végül elektroműszerész lettem. A rendőrségre csak jóval később kerültem. Úgy hozta az élet, hogy bezárt a gyár, ahol addig dolgoztam, és akkor az útlevélosztályon számítógép-kezelői állást ajánlottak. Ekkor még mint civil alkalmazott dolgoztam. Idővel más beosztásokban is tevékenykedtem, majd állományba vettek. 1994. augusztus elsején pedig alhadnagyi rangot kaptam. Egy ideig fordítóként dolgoztam, majd pedig a kommunikációs részleg munkatársa lettem. Jelenleg őrnagyi rangban teljesítek szolgálatot.

– A hatályos törvények szerint akár nyugdíjba is mehetne.

– Igen, de egyelőre nem élek a lehetőséggel. A természetem nyughatatlan, örökmozgó, és még sok energiát érzek magamban. A legkisebb gyermekem tízéves, viszont már nagymama vagyok, ám a lelkemben még nem érzékelem a koromat.

– Első kézből értesül a bűnügyekről, az erőszakos cselekményekről. Hozzá lehet ehhez szokni?

– Még mind a mai napig felkavarnak és megviselnek a bűnesetek. Mindez csak hatványozódik, ha azoknak kiskorúak vagy nők az áldozatai.

– Otthon ki a szóvivő?

– Természetesen én. Igaz, Anton fiam néha megpróbál ez ellen tenni. Ám a fontosabb döntésekben én mondom ki az utolsó szót.

– A férje is rendőr?

– A biztonsági szolgálat nyugalmazott alezredese.

– Ezek szerint otthon is óhatatlanul szóba kerül a munka.

– Valóban nem lehet kizárni a szakmát a magánéletünkből, sokszor beszélgetünk a munkahelyi gondokról, problémákról.

– Gyakran kell beszámolót tartania, s nem mindegy, hogy kinek, mit, hogyan és mikor mond. Meg lehet ezt tanulni?

– A munkámban minden szónak súlya és jelentősége van. Az eltelt évek alatt azonban már szereztem annyi tapasztalatot és rutint, hogy szakszerűen fogalmazzak, mindenre kiterjedő, precíz válaszokat adjak.

– Hobbi?

– Nagyon szeretem a virágokat, van is belőlük rengeteg. Élvezettel bíbelődöm velük, gyakran simogatom, becézgetem a növényeimet. Szívesen kötök, kézimunkázom, de erre már szinte alig jut időm.

– Engedékeny nagymama?

– Nem mondanám. Nálunk a lányom az, aki elnézőbb a gyerekkel. Érdekes módon az unokám, ha nálunk van, minden további nélkül az én szabályaimhoz, elvárásaimhoz alkalmazkodik. Nagyon jól megértjük egymást.

– A gyerekeivel is így volt?

– Az az igazság, hogy nagyon keveset voltunk velük. Fiatalon házasodtunk össze a férjemmel. Mindketten tanultunk és dolgoztunk is, így a két gyereket nem tudtuk szigorú elvek szerint nevelni. Szerencsére úgy hozta a sors, hogy mindig olyan emberek társaságába, olyan közegbe kerültek, akiktől és ahol csak jót tanulhattak, sok törődést és odafigyelést kaptak. Nagyon jó természetű, szófogadó gyerekek mindhárman, s felnőttként is megállják a helyüket. A lányom, Ruszlana közgazdász, a fiam, Vitalik politológus. A most tízéves Anton kiváló versenytáncos. Rá már több időnk jut, többet foglalkozunk vele. Több díjat, érmet nyert már. A sikereiben nagy szerepük van az edzőinek, Olekszandra és Volodimir Miskónak.

– Milyen anyósnak lenni?

– Én élvezem. Jól kijövök mind a vőmmel, mind a menyemmel. Remélem, ez így is marad.

– Mivel lehet kihozni a sodrából?

– A kétszínűség nagyon fel tud dühíteni.

– Sok vicc és anekdota főszereplői a rendőrök. Mit szól ezekhez?

– Erre csak azt tudom válaszolni, hogy a humoros dolgok is az életből fakadnak. Ha nem lenne alapjuk ezeknek a vicceknek, létre sem jönnének.

– Ha nem kell egyenruhában megjelennie, mit visel szívesebben?

– A sportos öltözék áll hozzám közelebb, de a kiskosztümöt is örömmel felveszem.

– Szereti a meglepetéseket?

– Amennyiben kellemesek. Ám adni sokkal nagyobb öröm számomra, mint kapni.

– Hogyan ünnepli a nőnapot?

– Nincs különösebb szokás a családban, de az öt férfi – a férjem, a vőm, a két fiam és az unokám – néhány kedves szóval mindig felköszönt engem és a lányomat, s persze ajándékot is kapunk.

Varga Márta

Kedvencek:

Étel: húsos ételek

Ital: vörösbor

Állat: aranyhal

Növény: mindegyik

Zene: a régi olasz dalok

Gyümölcs: valamennyi

Erényének tartott tulajdonsága: harciasság

Negatív vonása: másoktól kell megkérdezni