A nyelvápolás – sokak véleményével ellentétben – nagyon fontos feladata mindenkinek, akinek valamilyen módon lehetősége van rá. Az iskolai nyelvtanításnál kezdődik a lényegi munka. A különféle felmérések azt mutatják, hogy ott, sajnos, nagyok a bajok. Olyan bajok, amelyeken később igen nehéz lesz javítani, különösen akkor, amikor még mindig tartják magukat a régen elavult nézetek, felfogások. (Nyelvi babonák a "germanizmusokkal" kapcsolatban, a puristák ártó tevékenysége, a "csak így helyes" uralkodása és terjeszkedése stb.) Ha minden jól menne, akkor nem találkoznánk olyan elképesztő nyelvi, kiejtési hibákkal, melléfogásokkal, mint amilyeneket itt felsorolok minden magyarázat nélkül. Némelyiket évtizedek óta látjuk, halljuk, de van a nyelvi műveletlenségnek sok friss "terméke" is.

A címben lévő ételféleséget egy ismert szakács ajánlotta a tévénézőknek. Lehet, hogy viccesnek gondolta, de libában a tinédzser kissé öregnek számít. A teniszversenyt közvetítő riporter szerint legyorsították az adogatást. Több ízben is beszámoltak arról, hogy valaki hosszában átúszta a Dunát. Nyilván azt akarták mondani, hogy sok kilométert végigúszott a folyón, mert átúszni, átmenni keresztben szoktak.

Sokszor említettük már a növényekkel, állatokkal és egyéb mezőgazdasági dolgokkal kapcsolatos tévedéseket. A Kossuth Rádióban a műsorvezető is azt mondta, hogy ellik a kutya, de az állatorvos is. Ez utóbbi a betelefonálóval együtt a kutya tőgyéről beszélt. (Ellett már a pocok, a macska, az egér is a fialás, a kölykezés helyett.)

Mostanság szinte minden növényt aratnak. Igaz, hogy a gépi betakarítás kiszorította a hagyományos kukoricatörést, répaszedést, de az aratás leginkább a gabonafélékre illik. Ugyanígy nem ültetik a búzát, a kukoricát, hanem vetik. Az egyik mezőgazdasági műsorban az ismert riporter "fészekalja malacra" becsülte a szaporulatot. Valószínű, hogy akkoriban keltek ki a malacok...

Egy ismert műsorvezető egy év alatt legalább négy-öt alkalommal használta ezt a kitekert fordulatot: "Maga annyi segítséget elherdált, hogy a fal adja a másikat". Ezt mondta akkor is, amikor ételbemutatón megdicsért valamit: ez olyan finom, hogy a fal adja a másikat. Az a baj, hogy ez fel sem tűnt senkinek. Az eredeti változat ez: akkora pofont kapsz, hogy a fal adja a másikat. Azaz: az erős ütéstől úgy nekicsapódsz a falnak, hogy beleütöd a fejed. Szinte senki sem tudja már, hogy az aki bírja, marja kifejezés mit jelent, át is alakult aki kapja, marja formájúvá, holott az, aki megszerzett valamit, már nem marakszik érte.

A hanyag fogalmazásra példa a sportközvetítésekből: mind a négy csapat megnyerheti a kupát. Ez nem igaz, de az igen, hogy a négy közül bármelyik, de csak egy! Az utóbbi években legdivatosabb szavunk a döbbenetes, megdöbbentő volt (az elcsépelt zseniálissal együtt). Volt döbbenetes gól, védés, kapufa, szerva, mentés. A döbbenetes elvesztette sokkoló, rossz értelemben véve meghökkentő jelentését. Döbbenetes esemény egy váratlan tragédia. Továbbra is minden jó zseniális. Az egyik aszfaltrajzversenyen zseniá- lis ákombákomok voltak. Akkor Csontváry milyen? Méltó társuk a brutális és a durva: mindenre "jók". A kiejtésről: még mindig van svejc, spejz, pedig már egy fél évszázada azt hittük, hogy eltűntek. Figyeljük meg: egyre többen mondják a már helyett, hogy márt. Mán, má van a népnyelvben, de a márt a finomkodó kiejtés újabb példája. Még az akadémikusok némelyike is s-sel ejti Sigrayt, Jósikát. Az egyik műsorvezető a játékos jó Zsigray kiejtését Sigrayra "javította".

Költői a kérdés: kell-e a nyelvművelés, vagy nem? Minden nyelvéért aggódó magyar ember tudja a választ: jobban, mint bármikor!

Kovács József

(Édes Anyanyelvünk)