Végveszélyben a tejipar, hallom itt és olvasom ott. A helyzet meglehetősen paradox: tej van bőven, ám a feldolgozók, ki tudja milyen okból – bár ők azt állítják, indokuk alapos – egyik üzem a másik után adja be a kulcsot, aminek csak apró "mellékterméke", hogy a hentesüzletek pultjain egyre kevesebb a borjú- és a marhahús.

Pedig adja a tejet meg a húst az a szegény pára, csak éppen nincs, aki átvegye. Vagy ha van, hát visszaél helyzetével. Többet kér a feldolgozásért, az árusításért, s ezzel arányosan a haszna is több, mint magának a gazdának. Egyszóval, kész ráfizetés az egész! Mármint a termelőnek. A feldolgozónak és a viszonteladónak nem. Mégis tűnnek el a placcról, tucatostul. Ki érti ezt?

Tej meg hús, fitymálja a szatócs és a tímár. A tragédia az, hogy pang a marhabőrpiac! A bőráru eddig sem volt olcsó, ezután még drágább lesz. Suszterek panaszolják, egyre nehezebb jó minőségű alapanyagot beszerezni, annak ellenére, hogy a marhabőrből készült cipőfelsőrészek ára a duplájára nőtt. A táska, az öv, a kesztyű esetében ugyanez a helyzet.

Sertésbőrből ugyan bizonyos áruféleségeket éppúgy el lehet készíteni, de ennek bőre is "marha drága". És mifelénk ma már a sertéseket sem úgy vágják, mint régen. A bőrüket nem nyúzzák le, mert a böllérek állítása szerint nem éri meg, inkább megfőzik kocsonyának.

A korombeliek még emlékeznek, hogy Beregszászban, Munkácson, Ungváron és a megye más településein – ma mily kuriózum! – voltak vágóhidak és bőrgyárak! Mára szinte mindegyik eltűnt. Mi okból? Csak sejtésem van. Bár a fentiek alapján nem nehéz az eredőkre hajazni. Egykoron perspektivikus, virágzó üzemek voltak! Ma, amikor elmegyek a régi épületek mellett, csak a málladozó falakat és a kivert ablakokat látom. A vaskaput és az acélszerkezeteket rozsda marja. Amerikai filmekben ilyen helyszíneken szoktak géppisztolypárbajt vívni az egymás ellen csatázó bőrruhás bandák.

Ebben már lehet fantázia. Ami a helyszínek állapotát illeti, a kárpátaljai vágóhidak, bőrgyárak és tejüzemek akár a jövő évi Oscar-díjra is pályázhatnának. A díjazott markát 600 000 amerikai dollár üti.

Így már értem a gyárigazgatókat. Hogy mi lesz az alkalmazottakkal? – kit érdekel?!

Nigriny Szabolcs