Az adóparadicsomok és a kockázati-spekulatív tőkealapok működésének szigorú kontrollját javasolták a berlini minicsúcson a vezető EU-hatalmak. A pénzpiacok hatékony ellenőrzése mellett saját házuk táján is rendet kellene tenniük, például a rohamosan növekvő költségvetési hiányuk féken tartásával.

Az új globális gazdasági-pénzügyi struktúra kialakításában fontos áprilisi londoni G20-as fórum előtt Angela Merkel német kancellár kezdeményezésére Berlinben egyeztettek a G20 európai tagjai – írja a Népszabadság.

Az évtizedek óta példátlan válság új globális gazdasági-pénzügyi szabályzórendszert követel – hangoztatta Merkel. Gordon Brown brit kormányfő arról beszélt, hogy az ingatlanhiteleik miatt aggódó emberek joggal várják el a tisztességtelen eszközökkel operáló, a pénzmosást lehetővé tevő adóparadicsomok "kiszárítását". Az alacsony adókkal csábító miniállamokkal szembeni közös fellépést és nagyobb nyomást külön is üdvözölte Nicolas Sarkozy. A francia elnök emlékeztetett rá, hogy a tavaly novemberben, Washingtonban rendezett első G20-as csúcson az adóparadicsomok térdre, pontosabban "átlátható együttműködésre" kényszerítését még nem sikerült keresztülvinni.

Egyetlen pénzpiac, egyetlen pénzpiaci termék, egyetlen pénzpiaci szereplő sem maradhat szabályozás vagy felügyelet nélkül – derül ki a közös berlini nyilatkozatból. Az ellenőrzési, illetve válságmegelőzési funkciók jelentős része a Nemzetközi Valutaalapra hárul, éppen ezért megdupláznák a szervezet költségvetését. Az európai "akcióterv" értelmében a hitelminősítő (rating) ügynökségeket regisztrációra, a bankokat és más pénzintézeteket pedig megfelelő mennyiségű tartalék képzésére kívánják kötelezni. Egységes nemzetközi szabályozás alá vonnák a menedzserek jutalmazási rendszerét is – sokak szerint a kapzsiság, a korlátlan nyereségvágy is jelentős szerepet játszott a mostani krízis kialakulásában. A spekulatív tőkealapok (hedge fund) átláthatóságát, illetve a bankárok jutalmazásának "megregulázását" már a britek is támogatják.

Az Európai Bizottság által a múlt héten megvizsgált 17 stabilitási és konvergencia-jelentés elgondolkodtató képet fest. A válság vagy korábbi rossz gazdaságpolitika miatt elszabadult költségvetési hiányok nyomán drámai mértékben növekedik az államadósság, s nyomában a kényszer a finanszírozásra, amely viszont egyre drágul, mert a piac érzékeli a veszélyeket, a kockázatokat. Írország államadóssága – a GDP százalékában – 2007-ben még 25 százalék volt, azaz bőven megfelelt a 60 százalékos maastrichti kritériumnak. Ám 2011-ben már 65 százalék lesz az arány. Görögországban eleve 94 százalékos a ráta, s ez még kicsit feljebb is megy. Franciaország 64-ről 70-re növel, Németország 65-ről 72-re.

Az eurózónán kívül is akad néhány megdöbbentő példa. Nagy-Britannia 43 százalékról 72 közelébe növeli az adósságszintet, Lettország tízről ötven százalékra kapaszkodik fel. Még benne marad a feltételrendszerben, de a helyzet romlásának irama mégiscsak ijesztő. Spanyolország is 36-ról 54-re kúszik fel. Magyarország 66-ról 73 százalékra érhet, ez önmagában is tetemes adósságráta, ám nem mostani, hanem korábbi költekező gazdaságpolitikájának az árát fizeti meg, hiszen az adósságarány 2001-ben 52 százalékra süllyedt, s onnan indult újra növekedésnek.