2009. február 24., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 27. (700.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum Főszerkesztő
Szak-Tár
Vizsgáljuk a rügyeket

A lugas- és magasművelésű szőlő metszése során alaposan vizsgáljuk meg a tőkéket, hogyan vészelték át a telet a rügyek és a vesszők, volt-e, s ha igen, milyen nagy a fagykár.

Különösen fontos ez akkor, ha rövid volt az ősz, és a vesszők nem értek jól be, ilyenkor ugyanis a téli fagy számottevő károkat okozhat. Vágjunk le a tőkékről többrügyes vessződarabot onnan, ahonnan a csapokat akarjuk kialakítani. A vesszőt és a hajtásokat metsszük ketté. Ha a rügy belső része zöld, akkor nem károsodott, ha fekete és kemény, akkor elpusztult. Az elfagyott vesszők sötétbarnák vagy feketék.

Legyen elég fény

Bár a nappalok már egyre hosszabbak, a szárnyasoknak még nem mindig elegendő a természetes világosság.

A csirkéknek összesen napi tizenhat, a tojóknak tizennégy óra megvilágításra van szükségük. A fény ugyanis befolyásolja a hormontermelést, hat a növekedésre, az ivarérésre és a tojástermelésre egyaránt. Kellő fény hiányában a fiatalok ivarérése elhúzódik, a kakasok elvesztik tenyészkondíciójukat, a tojók nem termelnek folyamatosan.

Mikor pároztassuk a nyulakat?

Csak ivarzó anyanyulat érdemes a bakhoz tenni, mert különben feleslegesen fárasztjuk mindkét állatot.

Az ivarzás legbiztosabb jele az anyanyúl péraajkainak lilás-piros elszíneződése, de a legtöbb állat viselkedésének megváltoztatásával is jelzi, hogy éppen fogamzóképes. A nyúl ilyenkor izgatottabb, mozgékonyabb, közeledésre makogó hangot ad. Előfordul, hogy két első lábával üt a takarmányt osztó kézre, gyakran iszik és ennek következtében a szokásosnál többször ürít.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó