Amikor az amerikai képviselőház először tárgyalta a 700 milliárd dolláros mentőcsomagot, egyik ismerősöm egy hegyvidéki vendéglő teraszán szürcsölgette reggeli kávéját. Amint megszületett a döntés és zuhanni kezdett a részvénypiac, szinte percre pontosan rá leszakadt az ég is. Nem szokatlan az ilyesmi arrafelé: amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is áll az eső. Kissé beljebb húzódott, de a felhőszakadás oly heves volt, hogy a víz pillanatok alatt elöntötte a vendéglőt. Csoda hát, hogy az égi jelekből rögtön a mindent elsodró válságra asszociált?

A párhuzamot később mások is észrevették, s a pénzügyi és gazdasági krízist egy olyan hurrikánhoz hasonlítják, amelynek a legpusztítóbb részén talán már túl vagyunk, ám a következményeitől még sokáig szenvedünk. Sokak véleménye szerint az amerikai vállalatok szilárd alapokon állnak, és a bizalom helyreállásával ez év második felétől felettük ismét kisüt a nap. De mi vár ránk?

Az egészen nyilvánvaló, hogy semmi sem maradhat úgy, mint eddig volt. Hiszen a történtek nyomán még a szabadpiac legelszántabb hívei közül is sokan önkritikát gyakoroltak: tévedtem, amikor abban hittem, hogy a bankok mindent megtesznek ügyfeleikért, mondta egyikőjük.

Kárörvendő kommentárokban persze nincs hiány, ugyanakkor egyelőre igen kevés szó esik arról, milyen is lesz az új modell. Bár valahol ez természetes is, hiszen tűzoltás közben az ember még nem arra gondol, milyen lesz a leégett ház új tapétája és bútorzata. Az azonban már most látszik, hogy az új világrend mindenképpen a nagyobb állami beavatkozás felé tart, akár szigorúbb törvények, akár támogatások, akár közvetlen tulajdonszerzés formájában.

Ami engem illet, nem vagyok túl optimista az állami tulajdon várható előretörését illetően. Vajon mitől működtetnék jobban, hatékonyabban az állami menedzserek a kivásárolt pénzintézeteket, vállalatokat, mint a részvényeseiket megtévesztő bankok? Az állami mentőcsomagok ráadásul azt üzenik a cégvezetőknek: a felelőtlen gazdálkodás következményeit meg lehet úszni.

Az eddigi és a várható intézkedések átmenetileg ugyan helyreállíthatják a bizalmat, de egyben az újabb krízis lehetőségét is kódolják. Ha ki is süt a nap, és el is áll az eső, az még mindig nem lesz végleges, jöhet utána egy újabb, talán még nagyobb pusztítás.

Nem tudom megmondani, milyen lesz az új világrend, de akik most a ló túloldalára esve az állam mindenhatóságától remélik a megoldást, valószínűleg nagyot fognak csalódni, s ennek belátásához még csak a hegyekbe sem kell majd utazniuk.

Nigriny Szabolcs