|
Ésszel, szívvel, kézzel...
Nemrégiben igencsak megdöbbentő adatra bukkantam az egyik magyarországi internetes hírportálon: 2009 első napjaiban 12 fegyveres rablást követtek el pénzintézetekben. Ez igencsak elgondolkodtató, hiszen az egész 2008-as esztendőben összesen 22-re rúgott az ilyen jellegű bűncselekmények száma Magyarországon. Egy jeles kriminál-pszichológus szerint ez egyértelműen a gazdasági válság rovására írható.
Hasonló ukrajnai kimutatásokról nem tudok, de valószínű, hogy hamarosan felénk is megszaporodnak az ilyen esetek. Végtére hasonló jelenségekkel a harmincas években már találkozott a világ az USA-ban, mikor Chicagóban Frank Dillinger, a közép-nyugaton pedig a legendás szerelmespár, Bonny és Clyde kezében dördült el a Thomson-géppisztoly. A profi bűnözőkkel ellentétben őket a kilátástalanság indította el az úton, melynek utolsó állomásánál az FBI-kommandó lövészei és hullazsák várt rájuk, ahogy valószínűleg ez a sors vár azokra a közép-európai kisemberekre is, akik elkeseredésükben mindent, még az életüket is, hajlandóak kockára vetni. A kérdés csak az, hogy a hitelintézetek ölelő karjaiban vergődő, munkáját és keresetét elvesztett átlagember számára a válságból tényleg nem lenne más kiút?
Nem mondanám, hiszen a történelem sokkal szimpatikusabb és kifizetődőbb megoldásokkal is szolgál. 1932-ben Ole Kirk Christiansen, a koldusszegény dán asztalosmester például még karácsonyi ajándékot sem tudott vásárolni gyermekeinek. Ennek ellenére nem rabolni ment, hanem nekilátott és addig fúrt-faragott, míg a karácsonyfa alá egy ötletes és szórakoztató építőjáték-kollekciót rakhatott. Eszével, szívével és kezével létrehozott valamit, ami mára világsikerré vált, hiszen így született meg a LEGO játékbirodalom. Janne Marttiini finn kovács sem volt jobb helyzetben, hiszen az 1930-as években még rozoga biciklijével járta a falvakat és árulta késeit, ollóit. Mára viszont szabadalma, a "marttiini-acél" a szabász-ollóktól a manikűr-készleteken át a gallyazó-fejszékig, a világ legjobb vágószerszámainak alapanyagává vált.
Szóval nem kellene kétségbeesni. Sokkal okosabban tennénk, ha az északi példákat figyelembe véve nyitott elmével, erős lélekkel és dolgos kézzel igyekeznénk kikapaszkodni a gödörből, melybe a pénzvilág hatalmasai taszítottak bennünket. Végtére egy kínai mondás szerint a puskapor fojtás híján csak ellobban, de nem robban. Tekintsünk tehát úgy az előttünk álló szűkös időkre, mint a fojtásra, amely előidézi a sorsunk jobbátételéhez szükséges erőket.
Matúz István
|