A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket...

Rovatunkban ezúttal Lőrincz István ungvári vállalkozóval, amatőr fotóművésszel beszélgetünk egy kicsit másként.

– A vendéglátóipar és a fényképezés bizony két egymástól távol álló foglalkozás. Melyik az eredeti szakmája?

– Az említettek közül egyik sem. Végzettségem szerint ugyanis matematikus vagyok.

– Ez valóban nem egy hagyományos életút. Akkor előbb a számok világát fedezte fel?

– Igazság szerint a művészetet, mivel családunk több szállal kötődik hozzá. Nagyapámat, Dorohovics Józsefet, aki Tiszaújlakon volt közjegyző, szoros barátság fűzte két festőművészhez, Erdélyi Bélához és Boksay Józsefhez. Így már gyerekként sokat hallottam a munkásságukról. Édesapám szintén nagy rajongója volt a művészetnek. Én is megszerettem ezt a világot, és már iskolásként a Bakonyi Zoltán vezette szakkörbe jártam. A rajz és a festészet mellett kerámiával is foglalkoztam, és valamennyit nagyon élveztem.

– Mégis hátat fordított az ecsetnek és a korongnak.

– Teljesen sosem mondtam le egyikről sem. Elvégeztem ugyan a matematika szakot, de nem lettem pedagógus. A diploma kézhezvételét követően célvezénylésemet egy Zaporizzsja megyei kis faluba kaptam. Ezt nem vállaltam el. Előbb villanyszerelőként, majd mérnökként dolgoztam három évig Beregszászban. Idővel úgy döntöttem, hogy visszatérek Ungvárra és vállalkozásba kezdek. Öt évig üzemeltettem egy ABC-t, s miután eladtam, belevágtam az étterem építésébe.

– Ez mind a mai napig működik, és a tragikus sorsú amerikai színésznő, Marilyn Monroe nevét viseli. Mi motiválta a névválasztásnál?

– Lenyűgözött a színésznő szépsége és tehetsége, nagyon szeretem a filmjeit, és úgy gondoltam, hogy az ő nevével egy kis "mazsolát" viszek a vállalkozásba. Nagyon sok róla készült fotó is látható a pizzéria falán.

– Ezzel el is jutottunk egy másik állomáshoz, a fotózáshoz.

– Ez sem új keletű dolog. Az alapvető fortélyokat az édesapámtól és bátyámtól, Lőrincz Antaltól lestem el. Nagyon tetszett, hogy a semmiből egyszer csak létrejön egy maradandó alkotás.

– A három énje segíti egymást, vagy csak békében elvannak?

– Nagyon jól kiegészítik egymást. A matematika természetesen a kereskedelem egyik fontos pillére, a pizzéria pedig egyben a fotóim kiállítóterme is.

– Van kedvenc felvétele?

– Igen, a két barátom lányairól készült kép.

– Sokan úgy vélik, hogy a mai modern fényképezőgépekkel nem nagy kunszt fotózni. Valóban csak egy gombnyomás az egész?

– Közel sem. Tisztában kell lenni a beállítás technikájával, s azzal, melyik a képkészítéshez a legalkalmasabb szög. A fotónak is van lelke, csak rá kell lelni. Szerintem a műszaki ismereteken kívül tehetség is kell hozzá.

– Mit szól ehhez a család?

– Természetes számukra, és a lányom örökölte is a művészi hajlamot. Ő már hivatásos művész, keramikus, az Ungvári Képzőművészeti Főiskola végzős hallgatója. A fiam az Ungvári Nemzeti Egyetem nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok karának diákja. A feleségem franciatanár az egyetemen.

– A lányával megbeszéli a szakmai dolgokat?

– Gyakran kér tőlem tanácsot, és ha tehetem, segítek neki a műhelyben is.

– Melyik az igazi énje?

– Bármivel is foglalkozom, a szívemhez a művészet áll a legközelebb.

– A barátai melyik csoporthoz tartoznak?

– Többségük festő, képzőművész, irodalmár.

– Ha az élet úgy hozza, hogy nem a saját éttermében vendégeskedik, érez némi irigységet, vagy inkább "ellop" néhány ötletet vagy fogást?

– Nem jellemző rám az irigység, inkább figyelek, és ha nem is másolom le, de némi változtatással átmentek néhány ötletet.

– Hobbija van?

– Az is a művészettel kapcsolatos, ugyanis a művészettörténet, és az ezzel kapcsolatos könyvek, tanulmányok olvasása az.

– Mit szólnak az étterem vendégei, amikor kiderül, hogy a tulaj fotós is?

– Nagyon meglepődnek. Gyakran megkérdezik, hogy ki készítette a pizzéria falán lévő képeket, és bizony csodálkoznak, amikor kiderül, hogy az én műveim.

– Előfordult már, hogy meg akarták vásárolni valamelyiket?

– Igen, de nem adtam el, inkább odaajándékoztam.

– Az étterem-tulajdonos mennyire ért a főzéshez?

– Ezt a szakemberekre bízom. Az új ételeket azonban velem teszteltetik a szakácsok.

– Szeret mulatni?

– Egyáltalán nem, otthonülő vagyok.

– Sok fotó van az otthonában?

– Mindössze néhány, inkább festmények vannak a falakon.

– Mire a legbüszkébb?

– A két gyerekemre.

– Miben próbálná még ki magát?

– Nagyon szeretnék egy régimódi bécsi kávézó jellegű művészeti galériát kialakítani Ungváron.

Varga Márta

Kedvencek:

Étel: káposztás paszuly füstölt csülökkel

Ital: tea, kávé

Állat: kutya, macska

Növény: cédrusfa

Virág: rózsa

Könyv: Michelangelo élete

Zene: a '80–'90-es évek könnyűzenéje

Negatív vonása: hiszékenység

Erényének tartott tulajdonsága: emberszeretet