2009. január 29., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 12-13. (685-686.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum Főszerkesztő
Válság, de milyen?

Válság van, ami mindenre kihat. Persze tudom, például a kultúrára soha nem volt elég pénz. Az elmúlt tíz-egynéhány évben valahogy sohasem sikerült a szférát kiragadni alantas helyzetéből, s arra a szintre emelni, ami tőlünk nyugatabbra a minimumnak számít.

Elegendő forrás ma sincs. Persze az okok most könnyebben megmagyarázhatók. Ha azt nézzük, hogy eddig az állam például a falvakban mennyit költött kultúrára, nyugodtan hozzátehetjük: már régen válság van. Szinte csak a helyiek makacsságán múlik, hogy egy-egy településen vannak-e hagyományőrzők, működik-e valamilyen kör, kórus vagy sem.

Példaként megemlíthetem, hogy az eszenyi, a téglási kultúrházban ma sincs fűtés, hidegben próbálnak a gyerekek. Kisgejőcön az épület még használhatatlan, mégis: működik a kórusiskola. Bereg-vidéken, Ugocsában is dolgoznak pozitív értelemben véve "őrültek", akik nélkül, higgyék el, nem lenne semmi. Akik számára, bár ők is fizetésből élnek, mindez nem a pénzről szól. (Persze, tudom: vannak olyan települések, ahol fűtött művelődési ház van, pezsgő élet nélkül.)

Vajon értékeljük-e mindezt?

Faluhelyen egy-egy rendezvényre még mindig összegyűlnek az emberek. Értékelik azt a kultúrát, hagyományt, amelyből származnak. S a városokban?

"Sokan voltunk, de mégsem elegen" – hangzott el egy nyári fesztivál után a kultúra területén dolgozó ismerősöm szájából. És ha nem számítjuk azokat, akiknek ez kvázi érdekük, akik valamilyen tisztségüknél fogva néznek meg egy-egy előadást, kiállítást, fesztivált, mennyien maradnak?!

Maradnak?...

Ha kevesebb jut luxuscikkekre, felesleges dolgokra, ne adj' Isten, esetleg kevesebb jut a konyhára is, attól még ember marad az ember.

Kultúráját feledve már nem biztos.

Persze, majd' elfelejtettem: válság van.

De nem csak gazdasági. Az jóval könnyebben legyőzhető, mint a szemléletbeli. Ma már az emberek jelentős része szinte mindent a pénzzel mér. Az plántálódott át a kapitalizmusból, amire nem lett volna szükség. S talán éppen azt ölte ki, ami jó volt. A kultúra szeretetét, a hagyományok tiszteletét.

Tóth Viktor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó