Ugyan a gázvitát lezáró, Moszkvában aláírt orosz–ukrán megállapodás eredményeként normalizálódott a hazai és az európai ellátás, politikusok, elemzők, sőt a polgárok változatlanul a kontraktus kommentálásával vannak elfoglalva.

Elviekben a január 19-én szignált dokumentum részleteinek nem lett volna szabad kiderülnie. A titoktartásról külön passzus rendelkezik a Gazprom és a Naftogaz elnökei által jegyzett szerződésben. Ennek ellenére a hétvégén több ukrán hírportál közölt részleteket a megállapodásból. A kormányfő szerint az elnöki titkárság emberei juttatták el a kontraktus szövegét a médiumhoz. Ám az, hogy ki volt a hunyó, most csak másodlagos, sokkal fontosabb, mire is számítsunk az idei gázárak alakulása szempontjából. Erre pedig egyértelműen válaszolni nagyon nehéz, ma még nem is lehet.

A szerződés ugyanis egy nagyon bonyolult, a kőolaj mindenkori világpiaci árához igazítva szabja meg a kék láng árát. A bázisár mindenesetre 450 dollár, minden egyéb kalkuláció ebből indul ki. Az biztos, az első negyedévben 360 dollárt kell fizetnie Ukrajnának ezer köbméterenként, ami a duplája a tavalyi díjnak. Az ukrán kormányfő prognózisa szerint áprilistól jelentősen csökken majd a tarifa, s az évi átlagár 228,8 dollár lehet. Persze ehhez még hozzájön az értékadó, a vámilleték, a szállítási költség, így a fogyasztónak mindenképp egy másik, drágább díjtétellel kell számolnia. Ráadásul Julija Timosenkótól eltérően az orosz Gazprom alelnöke, Valerij Golubjev minimum 240 dolláros évi átlagárat prognosztizál. Nem kell gazdasági elemzőnek lennünk, hogy belássuk, csak az év végén tudjuk majd pontosan kiszámolni a 2009-es átlagárat. Mert azt nehéz megjósolni, hogyan alakul az idén a kőolaj világpiaci ára.

Erre világít rá Olekszandr Narbut energetikai szakértő is. Az Inter televíziós csatorna egyik riportjában kifejtette: aligha marad sokáig a jelenlegi igen alacsony, 30–40 dollár körüli szinten az olajár. Az exportőrök márciustól csökkentik a kitermelést, ez pedig automatikusan emelkedéshez vezet, vélte.

Arszenyij Jacenyuk korábbi házelnök az ukrán tárgyalófél gyengeségének tudja be, hogy Moszkva képes volt rábírni Kijevet a 450 dolláros alapárra, miközben a tranzitért az idén is annyit fizet, mint ezelőtt. Jacenyuk emlékeztetett, ilyen drágán csak a legtávolabbi nyugat-európai országok fizetnek a szállításért.

Jurij Bojko, a volt Janukovics-kabinet energiaügyi tárcavezetője kiszámolta, egy év alatt 3 milliárd dollárt veszíthet a hazai gazdaság a rossz gázüzletből kifolyólag. Azt pedig különösen sajnálja, hogy a felek tíz évre szóló megállapodást kötöttek a jelenlegi, nyilvánvalóan Oroszországnak kedvező feltételekkel. Bojko arra is kitért, hogy bár részletekbe menően tanulmányozta a szerződést, nem talált arra vonatkozó passzust, miként bontható fel idő előtt a megállapodás.

Bohdan Szokolovszkij is a pesszimista véleményeket osztja. Viktor Juscsenko államfő energiaügyi megbízottja arra tért ki a már idézett csatorna műsorában, hogy Ukrajna 2009-ben 40 milliárd köbméter gázt vásárol a Gazpromtól, jövőre pedig még többet, 52 milliárdot. Szerinte ez is az elhibázott lépések közé sorolható, hiszen Ukrajna így önmaga előtt vágja el az utat arra vonatkozólag, hogy ösztönözze az energiatakarékosságot és más, alternatív módokat keressen. Aggodalomra ad okot szerinte az is, hogy az orosz monopolcég egyik leányvállalata felügyeli majd az ukrán ipari fogyasztók negyedének gázellátását.

Független elemzők arra helyezik a hangsúlyt, hogy hiú ábránd a szerződés kidolgozásában nagy szerepet vállaló ukrán kormánynak azzal érvelnie, hogy a világpiaci árakra történő áttéréssel legalább megszűnik az orosz energiafüggőség. Felteszik a kérdést: miféle függetlenségről beszélhetünk, ha a legtöbb országtól eltérően Ukrajna kizárólag orosz gázt vásárol, ráadásul az egész kontinensen a legtöbbet. Idén, mint már említtettük, 40 milliárdos szállításról kötött megegyezést a Naftogaz, jövőre még többet vásárolnak, 2008-ban pedig 55 milliárd érkezett. Érzékeltetésképpen: Litvánia, Szlovákia, Finnország, Bulgária és Görögország, azaz azok az államok, melyek teljesen, vagy túlnyomórészt az orosz exporttól függnek, tavaly együttvéve is csak 20 milliárdot vásároltak a Gazpromtól, feleannyit, mint Ukrajna egymaga.

A tekintélyes brit lap, a The Financial Times is részletesen elemzi a több mint két hétig tartó gázvita lezárásaként megszületett megállapodást. A lap egyebek mellett arra is kitér, hogy vajon Ukrajna miből lesz képes kifizetni a jelentősen megnövekedett tarifát, miközben a 2008-as, 179,5 dolláros díjjal sem birkózott meg idejében, s végső soron ez vezetett a csapok elzárásához. A kontraktusban még fizetési határidőt is feltüntettek, ez minden hónap hetedik napja. S amenynyiben késve térít az elhasznált energiáért a Naftogaz, a szállítónak joga van teljesen elzárni a csapokat, s a teljes számlarendezésig – beleértve a késedelemért számított terheket is, valamint egy megszabott előleg biztosítását – nem is nyitják meg. A Financial Times szerint nyilvánvalóan Moszkva nyerte a csatát, s bár most még nem sikerült rátennie kezét az ukrajnai tranzitvezetékekre, de hosszú távon erre garantáltan sor kerül.

D. Gy.