Kézbe vettem a minap a múlt század első felében élt jeles nyelvész, Balassa József A magyar nyelv könyve című testes kötetét. Nem ismertetni akarom, hanem ideírni azt a programmondatot, amely e könyv borítóján áll. 1943-ban adták ki, és a Dante Könyvkiadó több akkori remekén ugyancsak láthattam már: "Magyar kézbe magyar könyvet". Félretéve ennek akkori politikumát, valamiképp a 30-as évek iparvédelmi és üzleti reklámként elhíresült szlogenje sejlik föl előzményként:

"Magyart a magyarnak!"

És jó, ha tudjuk, hogy az ősminta Gárdonyi Géza egyik ceruzajegyzetében ugyanez a mondat. Ő írta le elsőként. József Attila 1937-ben a Hazám című nagy vers vége felé poétikummá avatja a szinte szinonim gondolatot. Így fordul ugyanis az "édes hazám"-hoz: "Adj magyarságot a magyarnak,..."

Nem véletlenül emeltem ki a politikum és a poétikum "-kum"-ját. Persze, elég lenne csak az -um-ra irányítani a figyelmet. És ekkor még több (divat) szóval is bővülhetne a sor. A mezőgazdaság helyett lépten-nyomon az agrárium bukkan elénk a média – jobbik esetben a médiumok – híreiben, kommentárjaiban.

Szeretünk -um-ozgatni! Eljátszunk a gondolattal: ha ma élne Gárdonyi, József Attila vagy egyszerűen bármely 70–80 évvel ezelőtti cég (ma vállalkozás!) vezetője vagy reklámkészítője (most már kizárólag ilyen-olyan menedzsere!), hát bizony elképzelhető, hogy szavai ekképp íródnának: "Hungarikumot a magyarnak!" (Örüljünk, hogy nem a hungarikusznak!)

Magával a hungarikum szóval amúgy nincs különösebb bajom. Ha nem lenne, akkor – közhelyesen szólva – ki kellene találni. Szerencsére megvan, és többnyire az is megérti (lassanként), aki soha életében nem tanult latin nyelvet. Mindenki tudja, hogy mint melléknévnek a Magyarországot jelentő Hungáriához (eredeti latinsággal: Hungaria tulajdonnévhez) van köze. Sokáig a könyvészet szakszava volt, a hungaricus, azaz 'magyarországi' melléknév semlegesnemű alakjaként. Ezt tették többes számba: hungarica (e.: -ka). E használati körből kilépve a hungaricum vagy hungarikum napjainkban ilyesmit jelent: 'ellenőrzött minőségű, hagyományos magyar termék', sőt tágabban: 'magyar sajátosság'. E jelentéseket örömmel fedeztem fel Grétsy és Kemény Nyelvművelő kéziszótárában (2., jav. és bőv. kiadás, 2005, 245). A Magyar értelmező kéziszótár csak a fönti, könyvészeti, -a-s alakot hozza; a Magyar szókincstárból meg eleve hiányzik: érthető, hiszen máig nincs egyszavas (az se lenne baj, ha szóösszetételes) magyar megfelelője.

Megkockáztatom: igenis, legyen! Elkerülhetnénk ezáltal az egyre dívó, helytelen "magyar hungarikum" tautológiát, melyet már egy nagy tekintélyű akadémikusunk szájából is hallottam. (Vagy ez már akadémikum?) Nos, némi kompromisszummal meghagynám a latin képzőt, ekképpen: magyarikum!

Holczer József

(Édes Anyanyelvünk)