2009. január 17., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 6. (679.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum Főszerkesztő
Kutya egy háború

Kergették már meg Önt kóbor kutyák? Mert nekem már voltak efféle kellemetlen kalandjaim. A környék, ahol lakom, meglehetősen gazdag kivert ebekben. Így aztán kifejezetten örültem a hírnek, hogy a megyeszékhely önkormányzata a múlt évben háborút indított ellenük.

A város polgármestere azt követően döntött a kóbor állatok irtása mellett, hogy veszett kutya harapott meg egy járókelőt, illetve a városi tanács egyik képviselőjét is megtámadták az ebek. A múlt év január 25-én kezdődött akció eredményeként mintegy kétezer gazdátlan állatot lőttek ki. E célra két gépkocsit állítottak csatasorba. A puskás brigádokat utasították, hogy lőjenek le minden gazdátlan, szájkosár vagy nyakörv nélküli kutyát. A város külterületén dögtemetőt nyitottak, ahol elégették a tetemeket, mondta egyik sajtótájékoztatóján a gazdálkodási osztály vezetője.

Nem olcsó mulatság ez. Az önkormányzat hatvanhétezer hrivnyát fordított a büdzséből a négylábúak elleni harcra. E pénzből 910 állatot irtottak ki. Egy-egy méregtöltet ára huszonkilenc hrivnya. A többi költség szponzori támogatásból jött össze.

Arról nincs tudomásom, hogy az idén folytatódik-e ez a fura háború. Személy szerint nem sok értelmét látom a sok ezer hrivnya ellövöldözésének. Négylábú barátaink számának csökkenése nem igazán vehető észre. No meg olyanokat is lehetett hallani, hogy nemcsak az utcai állatokat találták el a gyepmesterek, hanem a nemesebb, sétálni kiengedett házi kedvenceket is. A leterített, megsebzett és haláltusát vívó állatokat pedig gyakran ott felejtették az utak, járdák szélén. Ilyenekkel jómagam is találkoztam. És meg kell hagyni, szívszorító látvány volt.

Nem is bánnám, ha ezt a kutyás háborút beszüntetné az önkormányzat, és valamilyen humánusabb módon próbálná megoldani a hajléktalan ebek problémáját. Például felépülne végre az évek óta ígérgetett állatmenhely. A gyepmesterek bérét, a fegyverek és méregtöltetek árát és a többi járulékos költséget is megspórolnák. A felszabaduló összeget pedig át lehetne csoportosítani a menhely számára. És így mindenki jól járna. Nekem sem kellene kenyérdarabokkal a zsebemben járni az utcán.

Balogh Csaba

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó