Csodák és titkok bűvös földjén élünk.

A varázslatos dolgokat most hagyjuk, hisz oly jó elmerülni boldogságot füllentő delejükben, viszont a sejtelmes történésekről érdemes néhány szót ejteni. Már csak a józan ébredés reményében is.

A titkolózás mifelénk amolyan néphagyomány, sőt a tények tanúsága szerint kötelező magatartás.

Hogy ezt mire alapozom?

Ugye tetszenek emlékezni arra, hogy Ukrajna tizenhatmilliárd valahány száz millió dollár kölcsönt kapott.

Mi a sorsa a hatalmas összegnek? Milyen ütemben, mely szférákban használják fel? Egyáltalán, ki rendelkezik felette, és hogyan köteles elszámolni? E kérdések elemzése, megválaszolása furcsamód nem került az újságok címlapjára, még csak az ellenzékieskedő hírportálok sem feszegetik.

Pedig ezt nem lehet titkosítani.

Egyrészt azért, mert a hitelező figyel. Másrészt azért, mert ez nem X úr, Y úrhölgy személyes kölcsöne (adóssága), hanem olyan teher, melyet – a szó szoros értelmében vérrel és verejtékkel – nekünk kell kiizzadnunk, jó esetben gyerekeinknek. A dolgok kedvezőtlenebb alakulása esetén unokáink fizeti majd.

Még szerencse, hogy a feltételek közt szerepel: a pénzt nem lehet egy összegben eltapsolni. Magyarán: jól át kell gondolni, miként forgatják, teszik ide-oda. Jó lenne hinni, hogy ez az ide-oda nem ilyen-olyan zsebeket jelent.

Csodás titkok övezik a gázmizériát is. Tartozunk vagy sem? Ha igen, akkor mennyiért, mennyivel? Ki is tartozik? S hova lett az a töméntelen gáz?

A miniszterelnök egy megfogalmazott szerződéshez szerette volna hozzábiggyeszteni, hogy nincs gázadósság. Ettől aztán elállt. Ezek szerint mégis van. Ha pedig jogos az orosz követelés, akkor azt illik kiegyenlíteni. Különben milyen logika alapján várja el a hatalom, hogy az alulfizetett polgárok (fogyasztók) törvénytisztelő magatartást tanúsítsanak. Értsd: fizessenek azért, amit elhasználtak.

Ha kormányszinten szabad cselezgetni, akkor a mélyben miért nem?

A sejtelmes titkok sorát tovább folytathatnám.

Rejtély például az ukrajnai árképzés. Mi, miért kerül éppen annyiba? Ki, mi befolyásolja a piaci folyamatokat? Kinek az érdekében, kinek a kárára?

Megfejthetetlen dolgok ezek.

Ha a Napkirály Franciaországában senyvednénk, nem lenne semmi gond, hisz XIV. Lajos egyenlőséget tett az állam és magas személye között.

Viszont, ha jól emlékszem, mi köztársaságban élünk.

Horváth Sándor