A csövön még most se, de a médiában a csapból is gáz folyik.

Bizonyára sokan ismerik a tanmesét a békáról, aki egy fazék tejbe pottyant. Bár fogalma sem volt, hol van és mit csinál, heves kapálódzásba kezdett. Addig-addig rúgkapált, míg a tejből vajat köpült, annak a tetejére felmászott, és kiugrott a fazékból. Nem adta fel. A rossz hír, hogy amibe mi pottyantunk, abból ezzel a módszerrel nem-igen lehet kimászni, mert ebből vaj sohasem lesz.

Az elmúlt hét végén a Zakarpatgaz azzal örvendeztette a kárpátaljai lakosságot, nyugtatva ezzel azokat, akik már a szörnyű fagyhaláltól tartottak, hogy vidékünkön nincsenek nagyfogyasztók, melyek elszívnák a gázt. Ennek ellenére azzal az ötlettel állt elő, hogy korlátozzák a kárpátaljai lakosság számára a távhőszolgáltatást. Ami azt jelenti, hogy míg a dolgozó nép munkában van, addig az otthon maradt nagymamák és nagypapák, gyerekek, a gazdasági és pénzügyi válságban munkanélkülivé vált emberek didereghetnek. A korlátozás annál inkább érthetetlennek és indokolatlannak tűnik, mivel a hírek szerint Ukrajna gázt ad Bulgáriának és Moldovának. Ezzel is fitogtatva a "Barnamedve" előtt, hogy milyen jól állunk. Kísértetiesen hasonlít ez azokra az időkre, mikor a nagy villanykikapcsolások korát írtuk, miközben Ukrajna villamos energiát exportált Európának.

Az járt jól, aki megtartotta régi kazánját, nem bontotta el elavultnak hitt cserépkályháját és a padláson őrizgette a nagyszülői örökséget, a sparherdet. Az megőrizheti hidegvérét, mert ha elfogy a csőből a gáz, akkor sincs nagy baj. Már csak az a kérdés, lesz-e elegendő gyújtósa?

De mi tévők legyenek az emeleten lakó városi népek? Esetleg felújíthatják a Ceausescu Romániájában bevált módszert. Talán emlékeznek még a megdöbbentő képekre, a tömbházak ablakainak "fortocskáin" kikandikáló kürtőkre...

Igen, a dobkályha ideig-óráig megoldás lehet. Egészen addig, míg tart a parketta.

Szabó Sándor