Demkó Ferenc görög katolikus parochus (Csoma):

– Törvényszerű, hogy december 31-e után január 1-je következik. Nincs ebben semmi rendkívüli, mindkettő olyan nap, mint a többi. Az ellen természetesen semmi kifogásom, hogy valaki az év végén összegezzen, jövőbeni terveket szőjön. De az a mód, ahogy a szilvesztert kezelik, teljesen indokolatlan és túlreagált. Az egészben az üzleti jelleg dominál, és számomra ez a nap – például a húsvéttal vagy a karácsonnyal ellentétben, amelyhez konkrét események kapcsolódnak – nem ünnep. Így emlékezetes szilvesztert nem is tudok mondani. Megesett, hogy este tíz órakor már aludtam, egy ízben pedig Nyíregyházán autóvezetés közben "léptem át" az új esztendőbe.

Szarvas Gábor építészmérnök (Lemberg):

Valamilyen oknál fogva nálam minden egyes szilveszteri buli emlékezetes. Két óévbúcsúztató maradt meg bennem leginkább. Az egyik amikor még diákkoromban, a Hoverlán töltöttem a szilvesztert.

A baráti társasággal kemény fagyban másztuk meg legmagasabb hegyünket. Az éjféli koccintásra a hegynyeregben került volna sor. Csakhogy a farkasordító hidegben a jégtömbbé vált pezsgő még a palackokat is szétvetette. Ma is elfog a nevetés, ha erre gondolok.

A másik nagy élményem az ezredforduló szilvesztere volt. Krakkóban, a csodálatos lengyel város főterén köszöntöttük a XXI. századot. A sokezres tömeggel együtt mulattam, fürödtem a pezsgőzuhatagban és óriás kivetítőkön néztem, hogyan ünnepel a világ. Barátaimmal végigjártuk és -mulattuk Krakkó ismert éttermeit. Szóval, nagyon szép volt. Ilyen szilveszteri bulit kívánok mindenkinek.

Rezes József, a Kárpátaljai Magyar Ifjúságért Jótékonysági Alapítvány vezetője (Ungvár):

– Baráti társaságban szoktam szilveszterezni, és igazából nem tudnék egy emlékezetes bulit kiemelni. Még minden alkalomra jutott valami, amitől egyedi lett az este. Előfordult, hogy lekéstük a buszt és gyalog vágtunk neki éjszaka a hétkilométeres útnak, vagy síelni mentünk, s hóvihar miatt a menedékházban, és villany nélkül buliztunk.

Spenik Sándor dékánhelyettes (Ungvár):

– Általában családi körben köszöntöm az új évet, de baráti társaságban is szilvesztereztem már. Ezek közül talán az 1998-as a legemlékezetesebb számomra. Népes társaság jött össze. Lehettünk vagy harmincan. Nem volt semmi különleges az estében, csak olyan jó hangulatú volt, amire mind a mai napig szívesen emlékszem.

Baleczki Vlagyimir (Pitkin) humorista (Beregszász):

A legemlékezetesebb szilveszteri bulim most lesz. De a legröhejesebb az a fellépésem volt, amelyiken a fogsorról mondtam egy villámtréfát. A közönség egyik tagjának szájából nevetés közben kirepült a műfogsora. Ez csak fokozta a derültséget. Én lábbal visszapasszoltam a hölgy protézisét. Ő pedig szó nélkül visszahelyezte a szájába. Közben majd megszakadt a kacagástól.

Kiják István, a belügyminiszter kárpátaljai megbízottja (Minaj):

Számomra a legemlékezetesebb valamennyi szilveszter közül az volt, amit a hadseregben töltöttem. Mindössze két hónapja voltam katona. Újoncként még a kiképzés keservein sem estem át. A karácsony is szomorú volt. Hisz először fordult elő, hogy az ünnepeken a családom, a szeretteim nem voltak velem.

Azon a szilveszter éjszakán semmilyen buli, ünneplés nem volt. Örültem, hogy végre ágyba kerülhetek. Amikor elaludtam, még 1982-t írtak. Az ébresztő azonban már az új évben szólalt meg. Vagyis ez volt az egyetlen olyan szilveszterem, amikor nem történt semmi.

Hecko-Lobova Nyina olimpiai bajnok kézilabdázó (Beregszász):

– Annak idején egy beregszászi lánynak a világhírű szovjet válogatottba bekerülni kiváltságnak, sőt, sporttörténelmi szenzációnak számított. A sikerek ellenére azonban nyugodt lelkiismerettel elmondhatom, velem nem szaladt el az a bizonyos ló. Minden szilvesztert a családommal töltöttem, egy kivételével, amikor 1992-ben idegenlégiósként Izlandon, Reykjavíkban köszöntöttem az újévet. Ez azért volt felejthetetlen, mert ott másak a szokások, a helybeliek inkább a szabadban búcsúztatják a leköszönő évet nagy pompával, zenével, énekszóval és rengeteg vidámsággal, bolondozással.