És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. (Lk 2, 6-7)

Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében (Jn 1, 12)

Lássuk meg ezen a karácsonyon, hogy ez a születésbeli incidens – hogy nem volt számára hely –, hogyan követi Krisztus Jézusnak az egész életét.

Jézus földi élete bizonyítja a tételt, hogy nem volt számára hely. Otthont nem alapított. A családi élet örömét és gondját nem ismerte. Nem volt háza, nem volt földje, nem volt aranya és ezüstje. Volt néhány tanítványa, halászok vagy éppen vámszedők, akik vele rótták Izráel és Júda poros országútjait. Amikor meghal a kereszten, csupán a testén lévő egyetlen köntös marad utána, amire – hogy ne kelljen szétszakítani – sorsot vetettek a kivégző vitézek, hogy egy kapja azt meg. Olykor egy barát fogadja házába, máskor egy vámszedő nyitja ki háza ajtaját és ad neki enni. Vagy néhány titkos tanítvány segíti őt. Emlékszünk Lázárra, Mártára, Máriára vagy Zákeusra. Egyszer így szólt: "A rókáknak van barlangjuk, a mezei madaraknak fészkük, de az ember fiának nincs fejét hova lehajtania." Az övéi közé jött, és az ő népe nem fogadta be Őt. Elvetette Őt. Kivetette maga közül. Egy helyet tartott neki fönn a Golgota hegyén, ahol fölállították neki a keresztjét, és azon halt meg: a bűnösök közé számláltatott. Azt mondta az a nép: A te helyed nincs itt, a te helyed ott van a keresztfán. Gúnyolódtak rajta, máskor menekülnie kellett ellenségeitől, végül elfogják és elítélik hamis vádak alapján, és a városon kívül fejezte be életét a keresztnek fáján. Beteljesedett hát a jel, ami már ott volt a bölcsőjénél: nem volt számára hely. Az ő népe közé jött, de az övéi nem fogadták be.

Lehet-e azon csodálkozni, hogyha az övéi nem fogadták be, mennyire nem fogadta Őt be a világ! Csak úgy kellett volna ő, hogyha ki lehetett volna használni a maguk céljára az embereknek, ő jött, és Isten dicsőségét szolgálta, azt kérte: "Térjetek meg, mert elközelített a menynyeknek országa!"

De az emberek nem akartak megtérni. Jött, hogy Isten akaratának a cselekvésére bírja rá az embereket, de az emberek nem akarták Isten akaratát cselekedni. Jött, hogy higgyenek Istenben, de az emberek nem akartak Istenben hinni, inkább hittek bálványoknak, hittek önmaguknak vagy hittek egymásnak. Jött azzal az üzenettel, hogy "Szeressétek ellenségeiteket!" De az emberek gyűlölni akarták továbbra is ellenségeiket, és csak önmagukat akarták szeretni. A világ nem értette meg az ő tanítását, és elvetette Jézust és az ő üzenetét.

A világ semmit sem változott e tekintetben: ma sem érti, és elveti Krisztust.

Hol van Krisztus ebben a világban? Templomai ugyan állnak mindenfelé, de vajon az ő igéje hirdettetik-e ezekben? Hol van Krisztus üzenete a mi világunkban?

Hadd kérdezzem meg azt, hogy miért panaszkodunk, hogy a világ nem fogadja be Őt, amikor mi keresztények sem fogadjuk be Őt igazában? Tedd a kezedet a szívedre, és mondd meg azt, hogy vajon a te családod valóban keresztyén család? Ahol felhangzik esténként az Istent dicsőítő ének? Elmondod-e a te imádságodat, nemcsak önmagadért, hanem a családod tagjaiért is? Ha problémád van, le tudsz-e borulni imádságban Isten elé és kérni a megoldását? Ha bánatod van, el tudod-e neki mondani? Ha örömöd van, meg tudod-e osztani másokkal, és meg tudod-e köszönni Istennek? Keresztyén ember vagy-e a családban? Kötelezőnek tartod-e magadra nézve Krisztus tanításait, és azt mondod, hogy az én atyáim ezt az utat követték, és csodálatos módon mindig tudtak győzni az életük nyomorúságain, bajain, vétkein, a lehúzó erői és nehézségei ellenére, én is ezt az utat akarom követni. Van-e benned ilyen elhatározás? Krisztus számára van-e hely a te életedben?

Nem volt hely a vendégfogadóban, amikor megszületett. Nincs hely a világban, nincs hely az emberek szívében, de az egzisztenciális kérdés az, hogy van-e helye Krisztusnak a te életedben? Azt hiszem, hogy sokan közületek szeretnék, ha Krisztus bennük lenne, de hogyan lehetséges ez?

Isten megvilágította ezt a titkot. A titok nyitja az, hogy ahol Krisztus gondolatait és tanítását egy emberi szív örömmel veszi, annak az embernek az életében ott van Krisztus! Ott van Krisztus a lelke által, mert a lélek gondolatok révén járó. Vizsgáld meg ennek tudatában életedet: valóban krisztusi tanítások határozzák-e meg a te cselekedeteidet? Valóban Krisztusnak a gondolata az, ami uralkodik benned, és aszerint kezeled életednek a kísértéseit, kihívásait, életednek a nagy kérdéseit? – ez a nagy kérdés. Keresztyén ember az, akiben él a Krisztusnak a gondolata, Igéje, Lelke.

Nem véletlen az, hogy a mi eleink olyan szorgalmasan olvasták a Bibliát. Nem azért, mert nem volt más könyv, hanem mert tudták azt, hogy a Biblia az életnek a könyve, nem csak az örökéleté, hanem ennek az életéé is. Aki ennek a Bibliának a krisztusi tanítása szerint jár, annak az élete áldott, győzedelmes és boldog lesz. A krisztusi út az emberi élet legmagasabb útja – járj ezen!

Az emberi életet különböző szinteken lehet élni. Lehet élni azon a szinten, amelyen a mi kortársaink többsége éli, ami nem más, mint egy értelmessé fejlődött állatnak a szintje. Ahol kiveszett a lélek, ahol az emberek csak a maguk önző céljait hajszolják, és nincsenek tekintettel senkire, csak önmagukra. Lehet ezen a szinten is vegetálni, de lehet a krisztusi magasságokban is élni.

Akarsz-e jelentős, boldog életet élni, Krisztus-szerű életet élni? Itt az alkalom, a lehetőség, hogy ezt elkezdd!

A hétköznapok gondjai, küzdelmei és kísértései lehúznak a sárba, a porba, az állatok közé, a nemtelen gondolatok közé. Az isteni Ige és annak hirdetése az, amelyek emelnek az ég felé, és figyelmeztetnek arra, hogy milyen kellene, hogy legyél, hogy honnan estél ki, hogy mennyire nem Isten terve valósul meg életedben és kérlel: vissza az atyai házhoz, vissza a forrásokhoz, vissza Istenhez!

Miért kell Krisztusnak helyet adni a szívünkben, befogadni Őt, az ő gondolatait, és tervei szerint járni? Azért, mert akik Őt befogadják, azok a megváltót fogadják be. Ha nem lenne betegség, bűn, ha nem lenne halál és kárhozat – nem lenne Krisztusra szükség. De miután egy olyan életben élünk, amelyet ezer tényező ront meg, azért van szükségünk Krisztusra, aki bennünket kivált ezekből a rettenetekből, és megőriz a maga dicső országa számára.

Miért kell Őbenne hinni? Gondold meg, hogy akik Őt elutasítják, azoknak az élete két deszka- tákolmány közé van beszorítva: az egyiknek a neve bölcső, a másiknak a neve a koporsó. Lehet élni ezzel a tudattal: a bölcsőtől a koporsóig. Ám minden emberi életben ott van a vágy az örökélet után, az élet teljessége után, és Krisztus ezt hozza. Isten azt akarja, hogy akik befogadják Őt, azok Isten fiaivá legyenek – ez lehet a te minősítésed!

Látod-e ezt a magas perspektívát magad előtt? Te lehetsz nemcsak ennek a világnak a fia, lehetsz nemcsak veszendő, halandó, ideigvaló, tragikus lény, hanem lehetsz Istennek a gyermeke, rokona annak a Krisztusnak, aki Istennek az egyszülött fia. Lehetsz örököse mindannak, amit ő hozott: félelemmentes életnek, az erkölcsös életnek, magas szintű, krisztusi életnek – az isteni életnek!

Van-e Krisztus számára hely a Te szívedben? Ha van, akkor hatalmat ad néked, hogy Isten gyermekévé legyél!

Áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok!

Zán Fábián Sándor,

a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke

"Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen"

Sok mindent kitalált már az ember arról, hol is lehet az Isten: fűben, fában, kőben, az oroszlán, a kígyó, a szkarabeusz bogár képében, a napban, a holdban, a csillagokban... De hogy egy most született csecsemőben jött le közénk a legkisebb, leggyöngébb, legtehetetlenebb emberi testben, a betlehemi kis Jézuskában, erre senki nem gondolt. Maga a Teremtő Isten nyilatkoztatta ki, hogyan fog a Földre érkezni az ő egyszülött Fia.

A pásztorok, a háromkirályok hittek ebben, ezért látták meg a kisdedben a Földre jött Istent, s ezért adták meg neki azt a tiszteletet és hódolatot, ami őt megilleti.

Miért lett az a kétezer évvel ezelőtti csöndes kis esemény a világ legnagyobb örömünnepe? Mert a Názáreti Jézus felnőtt korában isteni mivoltát szavaival és tetteivel bizonyította! A kereszten véghezvitte a megváltás művét, halottaiból feltámadt, fölment a mennybe, de él az ő igaz híveiben is, és rajtuk keresztül továbbra is bizonyítja, hogy valódi örömhírt hozott a szegényeknek, szenvedőknek, minden halandó embernek, aki élni szeretne.

Az ENSZ az ezredfordulón programot hirdetett a szegénység visszaszorítására. Ez nem valósult meg, és a tények arra utalnak, hogy nem is fog. Több mint egymilliárd ember él még mindig napi egy dollár alatti összegből. A világkereskedelem működése embertelen, sokszor korrupt és igazságtalan. Egyesek mohó vágya a gazdagság után kíméletlenné teszi őket a többi emberrel szemben. Újfajta kizsákmányolási időszakot élünk – nem csak kevés a kereset, de egyre kevesebb embernek van munkája. Mi várható így a következő évben? A pénzügyi válság is jelzi, hogy ez sokáig nem mehet így.

Jézus nem csupán alamizsnát akar, hanem igazságosságot. Csakis akkor remélhetünk boldogabb új esztendőt, ha a társadalom leggazdagabb rétege is beengedi szívébe a Biblia üzenetét. Ma is aktuális ugyanis Keresztelő Szent János tanácsa: "Akinek két ruhája van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és akinek ennivalója van, hasonlóképpen tegyen" (Lk 3,11).

Az egyház a hatvanas években az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez hasonló programot hirdetett meg: az ember fejlődését nem csak gazdasági, hanem erkölcsi értelemben is. Ennek megvalósításában nekünk, híveknek tevékenyen részt kell vennünk. Keresztény hivatásunkból adódó kötelességünk, hogy megkeressük a lehetőségeket, mindegyikünk a saját élethelyzetében, ahol embertársainknak segítségére lehetünk fejlődésükben. Így adjuk oda mi is "egyik ruhánkat" embertársainknak, magunkon kezdve azt a szolidaritást, melyet a társadalmi rétegek, az egyes nemzetek is kell hogy gyakoroljanak egymás felé, ha továbbra is élni szeretnének. És ezzel mi is elkezdjük megvalósítani a világban azt az örömhírt, melyet a mindenható Isten kisdeddé lett Fia hozott nekünk.

Kegyelemteljes karácsonyi ünneplést és reményteljes, békés új esztendőt kívánok!

Majnek Antal

munkácsi római katolikus megyéspüspök

Krisztusban szeretett testvéreim! Velünk az Isten!

A karácsonyi üzenet méltatlan hirdetőjeként el szeretném mondani, hogy Isten meglátogatott minket. Az Ég és a Föld összeölelkeztek, az Isten országa a Földön van ezen az üdvösséges éjszakán. Erre utal Szent Pál apostol, amikor így fogalmaz: "Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, ... az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjé- vel ..." (Zsid 1, 1-3). Egy másik alkalommal pedig: "Megjelent Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek, és arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget és a világi vágyakat. Éljünk józanul, igazként, istenfélelemmel ezen a világon." (Tit 2, 11-12)

Krisztus megjelenése a betlehemi jászolban az Örök Isten hívása, öröm és elkötelezettség: "Velünk az Isten" (Mt 1,23). Velünk van és velünk maradt! Ahogyan a pásztorokat hívta és várta, úgy hív és vár minket is, hogy keressük őt, hogy önmagával ajándékozzon meg bennünket. Nem az emberiséget képviselő pásztorok adtak ajándékot, hanem ők kaptak igazi ajándékot, az Isten megváltó Fiát.

Amikor Jézus születésének helyén állhattam, tisztelettel, szent csókkal illetve azt a csillagot, amelyre azt írták: "Hic de Virgine Maria Jesus Christus natus est – Itt született Jézus Krisztus Szűz Máriától", akkor értettem meg igazán Szent Pál apostolnak a fentebb idézett szavait: Ő Isten "dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével –, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban." (Zsid 1,3)

Elfogult történészek sötét középkorról beszélnek. Ma, a harmadik évezred elején, a világháborúk, a helyi viszályok véres korszakában inkább a sötét újkorról lehet és kell beszélnünk. Az emberiség nemcsak tudományban, technikában, művészetben fejlődik, hanem bűnözésben is. Káin gyilkos unokái ma is ontják a drága embervért. A sötétség, amiben élünk, nem fizikai, hanem szellemi és erkölcsi. Szent János panasza ma is időszerű: "A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt." (Jn 1,10)

Miközben ilyeneken elmélkedtem, válasz helyett Isten rámutatott egy istállóra, egy Gyermekre, akiben testet öltött a végtelen szeretet.

Jézus azért jött a Földre, hogy rádöbbentsen életünk igazi értelmére, és testvérünkké alázkodva hirdesse mindenkinek: "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta..." (Jn 3,16). Nem azért jött, hogy megmutassa félelmetes hatalmát. Nem azért jött, hogy angyalai rázendítsenek dicsérő énekükre. Nem azért jött, mert vonzotta az emberek okossága, jósága és tudománya... Eljött, hogy saját példáján megmutassa, mivé nőhet, szépülhet az ember, ha nemcsak a fenyőfát ékesíti fényes gyertyákkal, de élete karácsonyfáját is földíszíti a szeretet fényességével.

Rádöbbentem, nem azt kell kérnünk Jézustól, hogy isteni hatalmával változtassa meg körülményeinket. Ezt nekünk kell megtennünk. Nem azt kell kérnünk, hogy változtassa meg férjünket, feleségünket vagy kollégánkat. Nekünk kell megváltoznunk. Ne legyünk vasárnapi, karácsonyi keresztények. Ne legyünk csupán külső máz, ne legyen anyakönyvi adat az egyházhoz tartozásunk. Jézus azt mondja: Legyetek só, legyetek kovász, legyetek a világ világossága! Ez a mi hivatásunk. A szeretet fényét kell magunkkal vinnünk, mert ez az egyetlen olyan világosság, ami legyőzi a sötétséget. Isten legfőbb célja nem az, hogy gazdagokká, hogy tudósokká, hanem hogy szentekké tegyen minket. Ha megfutamodunk, ha nem vállaljuk ezt a feladatot, győzelmet arat a hazugság, a gyűlölet fejedelme. Ám tehetetlen és csatát veszít ott és akkor, ahol és amikor olyan emberekkel találja magát szemben, akik hisznek és harcolnak a szeretet győzelméért. Ennél szebb, igazabb jókívánságot nem mondhatok szent karácsony ünnepén. Rajtatok is múlik, hogy a jókívánság valósággá szépüljön a következő esztendőben.

Krisztus születik! Dicsőítsétek!

Az Úr áldása reátok!

Milan Sasik

munkácsi görög katolikus megyéspüspök