Manapság sok szó esik arról, mennyire visszaszorult az olvasás mint időtöltés. Ezt talán legjobban így karácsony tájékán lehet lemérni, hiszen 20–25 évvel ezelőtt még az egyik leggyakoribb – és sok fiatal számára legjobban várt – ajándék egy jó könyv volt. Most viszont alig lézeng néhány érdeklődő a könyvkereskedésekben. Minden jel arra mutat, hogy a szépirodalmi művek olvasása egyre inkább háttérbe szorul. Bizonyos értelemben ezért nemcsak a videó-játékok, az internet és egyáltalán a virtuális világ a felelős, hanem maga az oktatáspolitika is.

Nemrégiben például megdöbbenve hallottam, hogy "jobb helyeken" (értsd: méregdrága magániskolákban) jeles irodalmárokat alkalmaznak, akik úgymond zanzásítják, vagyis rövidítik-sűrítik, magyarán átírják a világirodalom klasszikusait, mivel annak a szegény agyonterhelt – jó, hogy különféle agylágyító virtuális miskulanciára van ideje – nebulónak felettébb megterhelő lenne átrágni magát mondjuk a Háború és béke jó kétezer oldalán. Hogy haló poraiban mindehhez mit szól szegény Lev Tolsztoj, azt csak elképzelni tudom, mivel nem kenyerem a szellemidézés és az asztaltáncoltatás, de nem hinném, hogy örülne neki.

Végtére az sem valószínű, hogy Gárdonyi az Egri csillagokat úgy kezdte volna írni, hogy megrendeli nála a kiadó, mondván: "Gézukám, kéne valami érdekfeszítő, csihi-puhis, szerelmes, hősies regény, de nehogy hosszú lére ereszd. Férjél már bele úgy ezer szóba, mert súlyosan elfoglalt olvasóközönségnek lesz a mű." Nem, szerintem az "egri remete" ilyen szavakra leakasztja a vastagabbik furkósbotot a szögről, és azzal mutat utat a munkájába kontárkodónak.

Különben meg most hallom pedagógus barátaimtól – szintén bibliofil emberek –, hogy a diákság már egy mondatba kezdi rövidíteni az amúgy is megnyirbált műveket. Íme szemelvényül néhány példa, hogy kell tartalmat sűríteni:

Anna Karenina – ostoba tyúk a menő pasi helyett a gőzmozdonyt választja.

Ember tragédiája – Ádám és Éva tök depressziós, ezért Lucifer némi pszihodelikus gyümölccsel sokszínű álmokba ringatja őket.

Öreg halász és a tenger – vén kubai szivar belegebed a pecába.

Ha ez így megy tovább, hamarosan á la MZ/X-módra, újmagyarul cseveg majd a legújabb generáció!

Matúz István