Tény: Kárpátalja számos – köztük (vagy inkább főként?) magyarlakta – településén egyre több szántóföld hever parlagon.

Amikor a miértre keressük a választ, a legtöbbször a magas üzemanyag-, vegyszer-, műtrágya- és megmunkálási ár merül fel. Ez kétségtelenül igaz. És az is jogos kritika, hogy az ukrajnai gazdák és farmerek lényegében semmilyen állami támogatásban nem részesülnek, vagy ha az utóbbiak néha igen, az nem számottevő. Ezzel sem érdemes vitatkozni.

És közben a falvak határát lassan belepi a gaz...

Vagy ahogy a költő megfogalmazta:

"a dudva, a muhar, a gaz

lehúz, altat, befed"

Nos, valahogy így temetődtek el a kolhozok felbomlása után a földhöz – sok esetben ősi földhöz – jutott gazdák álmai. Persze vannak, akik még dacolnak a korlátokkal, kényszerítő körülményekkel, esetleg a piacok jegyellenőreivel.

Tiszteletet érdemelnek.

Kérdés, hogy az, ami van, "miért van", "miért itt" van? Hiszen számos országban még a hegyoldalakon is megművelhető teraszokat hoznak létre. Errefelé nem kell hegyet mászni, és mégis, egyre inkább a dudva az úr.

Nos, ha a kérdésekre választ akarunk találni, érdemes egy másik, korábbi jelenséget szemügyre venni, ami esetleg segíthet bennünket a helyzet megértésében. Emlékezhetünk rá: a parancsuralmi rendszert követően jött divatba egy-egy gyár mesterséges leépítése, amit aztán már potom pénzért meg lehetett vásárolni. (Erre mondják: nincs olyan kár, ami haszonnal nem jár.)

Persze, a mezőgazdaság nem egy gyár, de attól a példa még lehet jó. Hiszen az állam teremthet olyan feltételeket, amelyek biztosítják a megfelelő működését, és létrehozhat olyat is, amely gátat szab mindennek. Jelenleg – kb. másfél évtizede – mintha éppen az utóbbinak lennénk a szemtanúi.

A "miért van" mögött talán az rejtőzik, hogy a körülmények következtében az emberek nemcsak megcsömörlöttek a gazdálkodástól, de még a földről is lemondanak. Le, egy kézlegyintéssel. A nagybefektető így már könnyűszerrel megvásárolhatja, ráadásul aprópénzért.

Hogy "miért itt"? Kárpátalja négy országgal határos..., az egész országban kiváló a termőföld..., olcsó a munkaerő... Soroljam? Mára már Ukrajnában is van egy szűk réteg, amely a földbe fektet, és mert hamarosan külföldiek is vásárolhatnak. Nem sokat fognak habozni... És lesz itt olyan mezőgazdaság, olyan – nem a statisztikai hivatalok által az íróasztalnál összetákolt, majd Kijevben jóváhagyott vagy felüljavított termésátlagok – na nem dudvából, muharból, gazból –, hogy felakadnak a szemek.

Ember legyen a talpán, aki akkor majd földet tud venni! Ritka lesz, mint a fehér holló. Az viszont talán jóval gyakoribb, hogy amikor az ember kimegy a szülőfaluja határába, nem a falubeli köszön majd vissza, hanem a tábla: Magánterület! Idegeneknek tilos a belépés!

Mert hát, ha minden úgy marad, ahogy van, helybeli termelő – nem a háztáji gazdaságokra gondolok – akkor már nem nagyon lesz.

Tóth Viktor