A számok, a statisztikai adatok kozmetikázása a letűnt szovjetrendszer egyik legfőbb jellegzetessége volt. Azóta több mint másfél évtized telt el, ám a stílus vajmi keveset változott.

Kétségtelen, hogy ezekben a hónapokban nagykanállal nyeljük a gazdasági és pénzügyi válság keserű piruláit, ami sok mindenre magyarázat lehet, de arra nem, hogy az Ukrán Nemzeti Bank (NBU) igazgatósága olyan adatokat tegyen közzé, amelyek még csak köszönő viszonyban sincsenek a valósággal.

Az elmúlt napokban volt szerencsém felkeresni az ungvári autószalonok szinte mindegyikét. Arra kerestem a választ, hogy a beállt körülmények következtében mennyire változott a kereslet az új belföldi és külföldi gyártmányú személygépkocsik iránt, nyár óta csökkent-e vagy növekedett az értékesített négykerekűek száma?

Nem túlzás és nem ámítás – ezt azok az üzletemberek állítják, akik ebből a bizniszből élnek –, de a szalonok mindegyikében arról panaszkodtak az eladók és vezetők, hogy októberben legalább a felére, néhol a harmadára, sőt egyes helyeken a negyedére csökkent az értékesített autók száma az előző hónapokhoz képest.

Erre mit mond az NBU egyik legfrissebb tájékoztatója? A jegybank novemberre érvényes összesítése szerint a személygépkocsik eladása 11 százalékos növekedést mutat! Nesze neked, kereskedői és szakmai nyilatkozatok, nesze neked, helyszíni állapotok, helyzetképek! Az íróasztalnál "összeillesztett" számok jobban tudják, mi a dörgés a piacon, mint maguk a piac szereplői!

Persze, az NBU nem akarja egyedül elvinni a balhét, hiszen az AUTO-Consulting adataira hivatkozik, amely rögzíti, hogy novemberben Ukrajnában 57 000 (!) új autót adtak el, vagyis 70 (!) százalékkal többet, mint az előző év azonos időszakában és 14 százalékkal többet, mint az előző hónapban, azaz 2008 októberében. És a csúcs: az autók több mint 30 százalékát banki kölcsön segítségével vásárolták meg. Vagyis, jó magyarsággal: kifagyott, ami befagyott!

Mintha nem is Ukrajnában élnének az adatgyűjtők, vagy legalábbis egy hónapja ki se tették volna lábukat az utcára, nem olvastak újságot, nem hallgattak rádiót, nem néztek televíziót, az internetet már nem is említve.

Számolni persze tudni kell, ahogy egykori matematikatanárom mondta, mert nem mindig az a kisebb, ami kisebbnek, és nem az a nagyobb, ami nagyobbnak látszik. De ennyire mellélőni?!

Azt hiszem, hogy egy ilyen "lőlap" láttán talán még egy magára valamit adó kezdő céllövő is kifutna a világból szégyenében. És a számadatok mai kozmetikázói? – Ja, hát persze, ők nem sportolók! Ráadásul nem is kell a mi pénzünkért futniuk.

Nigriny Szabolcs