A sors úgy hozta, hogy nemrégiben Magyarországon együtt vadászgathattam két Lemberg megyei erdőjáróval. Nem mindennapi figurák voltak, hiszen az átlagos ukrán Nimródhoz képest igen magas fokú vadászati kultúrával bírtak. Ebben persze közrejátszott, hogy nem egy alkalommal megfordultak magyar, lengyel és szlovák vadászterületeken. Idén nyáron egy igencsak formabontó ötlettel álltak elő.

Tapasztalva, hogy Közép-Európában mekkora pénz van a vadászatban – Magyarországon több milliárd forint kerül a költségvetésbe ebből az üzletágból –, elhatározták, hogy az európai hagyományok és a Szent Hubertus ünnepek példájára odahaza, a Kárpátok keleti lejtőin is rendeznek valami hasonlót, ahol határon túli társaik megismerkedhetnek az ukrajnai lehetőségekkel. Bevallottan az ukrán vadgazdálkodás fejlesztése és nemzetközi népszerűsítése a céljuk.

A tervek persze megvalósíthatatlanok voltak a helyi erdőgazdaság részvétele nélkül, ám ők is örömmel üdvözölték a lehetőséget. Ősz óta készülődtek. A szlovák, magyar, lengyel partnerek is kíváncsian várták az eseményt. Néhány napja azonban – felsőbb utasításra – kútba esett az egész. Az illetékes minisztérium ugyanis szigorú hangvételű utasításban megtiltotta, hogy az erdészek részt vegyenek a nemzetközi programban. Végtére hogyan is gondolták azok a fránya zöldkalaposok – szólt az indoklás –, az ukrán belpolitikai válság és a világméretű pénzügyi krízis idején efféle hétországra – na jó, négy országra – szóló dínomdánomot tartani? Tessék takarékoskodni, összehúzni a nadrágszíjat és bőszen gyászolni az országos meg világméretű bajokat.

Az eset persze hordoz némi tanulságot. Egyrészt feltételezhető, hogy az agráripari minisztériumban ma is olyan egyének töltenek be fontos funkciókat, akik a "vadászat" szó hallatán rögtön az elvtársi cserkelésekre gondolnak, amikor alulöltözött, könnyűvérű hölgyekre pezsgődugóval, a vadkanokra pedig golyószóróval tüzeltek egyesek. Végtére mindenki a saját tapasztalataiból indul ki.

Ami meg a takarékoskodást illeti. Lehet, hogy az első nemzetközi vadásznapok Ukrajnában belekerültek volna néhány ezer hrivnyába, de mi ez a jelenlegi politikai adok-kapok költségeihez képest? Ráadásul, míg utóbbiból csak azt "profitáljuk", hogy Európa egyre megrovóbban csóválja a fejét, a már említett rendezvény talán országunk jó hírén is lendített volna valamicskét. Arról nem is szólva, hogy távlatilag még némi – a faipari maffiát megkerülő – euró-bevételhez is hozzájutottunk volna.

Ki érti ezt?

Matúz István