A közelmúltban négy iskoláskorú gyerek hirtelen halála sokkolta a közvéleményt. Azon túl, hogy a végzetes nap előtt állítólag valamennyien egészségesek voltak, tovább borzolta a kedélyeket, hogy éppen alma materük területén történtek az esetek. Azaz több száz fiatal szellemi és testi épségéért felelős intézményben, ahol – a szülő hite szerint – baj esetén csemetéje szakszerű ellátásban részesül. Az ominózus esetekben egy kivételével, állítólag a gyerekek meg is kapták az elsősegélyt, ennek ellenére nem sikerült megmenteni fiatal életüket. Arra már gondolni sem merek, mi minden eshetne meg, ha azokban az intézményekben történne hasonló eset, ahol nemhogy ügyeletes orvos, de még egy ápoló sem áll készenlétben. És ilyenekből, sajnos van bőven. Az előírás szerint kétezer-ötszáz tanulóra jut egy gyermekorvos és hétszázötvenre egy ápolónő. A szakemberek – már ahová jut belőlük – képtelenek ellátni feladataikat ekkora túlterhelés mellett.

Nos, az már soha nem fog kiderülni, mi volt a hirtelen halálesetek oka – az elmulasztott, netán szakszerűtlen segélynyújtás vagy valóban spontán szívleállás. Az illetékes hivatalok nagy mesterei az efféle ügyek eltussolásának, az elterelő hadműveletek kiagyalásának. A fentebbi esetek kapcsán például a három – az oktatási, az egészségügyi, a család-, ifjúság- és sportügyi – minisztérium közös tanácskozáson értekezett arról, hogyan lehetne javítani a tanulóifjúság erőnlétén. Arra a következtetésre jutottak ugyanis, hogy a tragédiákért elsősorban a fiatalok rossz egészségi állapota a felelős. Állítólag a hét–tizennégy évesek körében 20 százalékkal nőtt a daganatos, 8 százalékkal az emésztőszervi, 7,6 százalékkal a húgyivari és nemi szervi, 4,5 százalékkal az idegrendszeri betegségek aránya. A tinédzsereknél még ennél is rosszabb a helyzet.

Vitán felüli: az utóbbi években sokat romlott a diákság egészsége, ahogyan a felnőtt lakosságé is. De mitől javult vagy maradt volna a korábbi szinten? Hisz sok helyütt meg sem tartják a testnevelési órákat. Míg az én időmben "cikinek" számított, ha mondjuk valaki nem tudta lefutni a megadott időn belül az egy kilométeres távot, addig ma meg sem szólják érte. (Tisztelet a kivételnek.) Sőt, a fiatalok abból űznek sportot, kinek sikerül nagyobb füllentéssel elbliccelnie a tornaórát. Holott sokaknak ez az egyetlen lehetősége adódik izmaik megmozgatására, teherbírásuk fokozására. Aki beteg, az természetesen végezzen az állapotának megfelelő tornát, ellenben a tutujgatás, túlzott engedékenység, nem hiszem, hogy eredményre vezetne. A mai gyerekek szervezete gyenge, mozgásszegény életmódjuk miatt hajlamosak a hízásra, s ezáltal a betegségekre is. Kétlem, hogy a most tervbe vett módosítások javítanának ezen. Sőt, ha a "techminimumot" felváltják a nem kötelező csoportos játékok, gyermekeink még inkább ellustulnak és legyengülnek. Pedig ők a jövőnket kellene hogy jelentsék. Tartok tőle, igencsak bizonytalan és beteges lesz ez a jövő.

Magyar Tímea